Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Markovits Rodion: Szibériai garnizon

Í34 nyomban útbaigazítást ad. Ezt a hiányt pótolta szerző akkor,, amikor a legfontosabb elévülési határidőkről az egyes jogterületeken belül analfabetikus sorrendben rövid összeállítást készített, Amennyire a cél szükségessé tette az elévülésre vonatkozó jogelméleti kérdéseket is tárgyalja, utalva mindenütt a kérdésnek magyar ós külföldi jogirodalmára. Szerző ezzel hasznos könyvet adott a gyakorló jogász kezébe. I)r. B. J. XMarkovits Kodion: Szibériai garnizon. Nem regény; a regénynél több, mert történelem, de talán kevesebb is a regénynél, mert nincs benne irói fantázia, hanem csupán színtiszta valóság. Dokumentumok halmaza, melyek igy együtt — az 1914—20. évek, minden kitalált históriánál színesebb ós hajmeresztőbb Grand Guignolja. A jogászember is különös lapokra lelhet e csodálatos dokumentumok közt, amelyek gondolkodásra fogják késztetni. A könyv adatainak hitelességéért pedig az a sok ezer volt hadifogoly kezeskedik, aki valamely kegyes véletlen folytán hazakerült a szibériai pokolból. Ki hinné, hogy a magyar kereskedelmi jog eljutott és érvényt talált Szibériában? Markovits könyve erről is beszél. Amidőn a hadifoglyok a cseh uralom alatt (!) minden segélyforrástól elvágva, a maguk kezemunkájából voltak kénytelenek megélni, a táborban kisebb-nagyobb ipari és kereskedelmi vállalkozásoknak ezrei keletkeztek. Ki mit tudott, ki hogyan tudott elhelyezkedni, kiben micsoda élelmesség birt megnyilvánulni; persze mindez rangra és korra való tekintet nélkül. X. hadnagy ügynökséget szervezett, Y. főhadnagy cipészeihez fogott, Z. alezredes tanoncnak szerződött bozzáésigy tovább: a sok-sok existencia ismét összefonódott, a kapitalisztikus munkamegosztásnak itt is érvényesülő általános és kegyetlen szabályai szerint. És perek is keletkeztek a „felek" között. Az első per egy ügynök-főhadnagy és egy dobozgyáros-hadapród közt indult meg, mert a dobozgyáros nem megfelelő vignettáju púderes dobozokat akart szállítani, melyeket a vevő annak rendje és módja szerint kifogásolt és rendelkezésére bocsájtott. A pert a tábori kereskedelmi törvényszék döntötte el, a hazai jog szellemében: a vevőt megfelelő árleengedéssel kötelezte a némi hibában szenvedő áru átvételére. A tábori kereskedelmi törvényszék mellett csakhamar megalakult a tábor polgári bírósága is, az állandó választott bíróság, a váltóbiróság, amely bíróságok ítélkezésének a telepek és vállalatok alávetették magukat. A bíróságokat persze a jogkereső közönség tartotta fenn. ami egy csomó jogász-tisztnek adott megélhetést. Még védjegyhivatal is létesült, a gyártmányok utánzásának meggátlására. Az ítélkezés jóságából valószínűleg keveset vont