Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Dr. Elemér Balogh: Zur Frage der Verzugszinsen [könyvismertetés]

24 A 355. Nyugdíj. A C. nyuigdijegyesület L í. alperes alapszabályainak tartalmából levont következtetés alapján helyes a fellebbezési biróságnak az elsőbirósággal egyezően elfoglalt az a jogi álláspontja, hogy az úgynevezett „C. nyugdijegyesület" nem maguknak az alkalmazottaknak nyugdíjbiztosító intézete, nem az alapitótagoktól független járadékbiztosító intézet, hanem tulaj donképen az alapitótagok, mint szolgálatadók nyugdíjintézeteinek együttes kezelésére összesítése, vagyis az a közös szerv, melyet a munkaadók az alkalmazottaik elismert nyugdijigényeinek kezelésére, ellátására létesítettek. Minthogy pedig az ilyen kezelési szerv létesítésével a szolgálatadó az alkalmazásban eltöltött időre vonatkozólag a nyugdijszabályzat szerint járó nyugdij fizetés tekintetében az alkalmazottjával szemben személyes felelőssége alól nem mentesülhet, hanem őt a nyugdijegyesülettel egyetemleges felelősség terheli: ennélfogva a fellebbezési biróságnak az a jogi álláspontja, — hogy a felperesnek az 1925. év augusztus hó 1. napjától járó nyugdija átértékelésénél az 1926 :XVI. t.-c. 12. §. értelmében az elsőrendű alperesnél (nyugdij egye sülét) nagyobb teljesítő képességgel biró II. r. alperes intézet vagyoni helyzete veendő irányadóul és az átértékelés a hivatkozott t.-c. 3. ós 4. §§-ainak megfelelően a II. r. alperes arányszáma szerint eszközlendő, — anyagi jogszabályt nem sért. (Curia P. II. 4745/1927. — 1928. november hó 16.) A 357. Megbízott cselekménye. A megbízott jogkörénél fogva az kérdés, vájjon a megbízás körében kötött egyesség a megbízó érdekeit szolgálta-e a megbízó és a vele szemben álló harmadik személy jogviszonyában rendszerint nem vizsgálható, hanem csupán akkor, ha a megbízott és harmadik személy a megbízó megkárosítására összejátszottak, amire azonban sem a per adatai, sem az egyesség tartalma támpontot nem nyújtanak. (Curia P. II. 4120/1927. — 1928. november hó 14.) A 357. Ügyvédi díj. Nincs oly szabály, hogy az ügyvéd, — pernyerés esetén, — az ellenfél által űzetett költségeken felül az ügyféllel szemben díjkövetelést nem érvényesíthesse; — következéskép, — pervesztés esetében, — az ellenfél javára megítélt perköltség összege az ügyvéd dijainak a megálapitásánál nem mérvadó. (Curia P. VI. 9031/1926. — 1928. szeptemberi hó 5.) A 357. Ügyvédi dij. Az ügyfél javára a perbeli ellenféllel szemben megítélt perköltség összege az ügyvédi díjkövetelését illetőleg nem mérvadó oly értelemben, hogy az ügyvéd a megítélt költséget meghaladó mérvű díjazás iránti igényt ne érvényesíthetne az ügyféllel szemben. (Curia P. VT. 4775/1927. — 1928. november hó 14.)