Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Dr. Elemér Balogh: Zur Frage der Verzugszinsen [könyvismertetés]

iS szerzeményi érték gyanánt számításba. (Curia P. I. 3938/1928. 1928. november; 4-én.) A 11. Különvagyon és közszerzemény. Az ingatlan mint a házasság megkötése előtt szerzett vagyontárgy egészben K. I. különvagyonához tartozik, amiért is az ingatlant magát azon az alapon, hogy az alperes annak vételárát részben a házasság tartama alatt fizette ki, megfelelő részében sem lehet közszerzeménynek állapítani meg, amiért is alaptalan a felpereseknek az a kérelme, hogy az ingatlan 2700/11.200 része közszerzemény cimen természetben Ítéltessék nekik oda. (Curia 1928. november 4. — P. I. 3938/1928.) A 11. Ingatlan tulajdonjogának férj nevére való bekebelezése és közszerzemény. Ha a feleség beleegyezik is abba, hogy a férje által a házasság tartama alatt szerzett ingatlan tulajdona egyedül férje nevére kebeleztessék be, ezzel még nem mond le az őt a vonatkozó ingatlanra nézve csak a házasság megszűnése után érvényesíthető közszerzeményi igényéről. (Curia 1928. nov. 4. — P. I. 3938/1928.) A11. Végleges nőtartás biztosítása. Alaptalan az alperesnek anyagi jogszabálysértésre alapított az a felülvizsgálati panasza, hogy a megítélt végleges tartásdíj biztosítás iránti igény csak a házassági perben érvényesíthető s annak jogerős befejezése után csak abban az esetben, ha a nő ahhoz való jogát kifejezetten fenntartotta, miután pedig ez nem történt meg, a felperes a végleges tartásdíj biztosítását többé jogosan nem követelheti. A biztosítás követelése iránti jog ugyanis a jogerősen megítélt végleges nőtartásdijnak csupán járuléka, a végleges nőtartásdij jogérvényes megítélésének jogszerű következménye, mely a tartásdíj jogérvényes fennállásához fűződik s miután a végleges tartásdíj ma is fennáll, a H. T. 90. §-a 3. bekezdése értelmében a nő feltétlen biztosítási igénye alapján annak a fellebbezési bíróság Ítéletében foglalt megállapítása az anyagi jognak megfelel. De alaptalan az alperesnek anyagi jogszbálysértésre alapított az a felülvizsgálati panasza is, mintha a biztositásnak csupán az ingatlanra való zálogjogszerzése, avagy a biztosításul szolgáló tőke bírói letétbe helyezése volna kizárólagos módja s igy a tartásnak az alperes nyugdijára való feljegyzése az anyagi jognak meg nem felel; mert a tartásra kötelezett férjnek a közpénztárból járó nyugdijilletménye az ő jövedelmének alkatrésze s igy az a fennálló törvényes korlátok között a biztositásnak jogszerű tárgya és alapja lehet; és mert az 1918:XXII. t.-c. 8. §-a 2. bekezdése 1. pontja értelmében a hivatali járandóságokra — a nyugdijjárandóságokra — az adós feleségét s a törvényben megjelölt hozzátartozóit illető tartás iránti követelésekre a végrehajtási szabályok korlátai között a végrehajtáson kivül engedményezés vagy elzálogosítás utján, vagy