Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Tárgyi felelősség, vagy kötelező autóbiztositás

85 jenek méltányos cselekedetükért hátrányt. Az ily jogszabályoknak intentiőja a szembenálló fél — rendszerint socialpolitikai meggondolásokon nyugvó — védelme. így az osztrák végrehajtási jog azt a szabályt állítja fel, hogy a végrehajtató, aki az árverést nem tartja meg, hat hónapon belül uj árverési nem kérhet. Az adósvédelmi intentio nyilvánvaló — a törvény egy kis nyugalmi időt akar juttatni a szorongatott adósnak. Ezt a nyugalmi időt az adós az árverés meg nem tartása esetére élvezi is a törvény jóvoltából. Idáig rendben is volna, a dolog. De amikor a bitelező a döntés előtt áll. hogy teljesitse-e az adós halasztási kérését, riasztólag áll "lőtte, hogy hat hónapig a kezeit köti a törvény. Végeredményében a hitelező nagyon sokszor nem fog belenyugodni a hathónapos halasztás méltányos engedésére, nem teheti, kénytelen lesz a szigorúbb álláspontra helyezkedni. Ez a helyzet nálunk is hasonlóan alakulhat az 1908:XLI. t.-c. 16. §. esetében. A visszacsapó érdekvédelem esetével állunk szemben — az adósvédőnek elképzelt jogszabály visszájára fordul és árt az adósnak. (A visszacsapódó érdekvédelem sürü jelenség a jogban; alkalmilag önállóan is érdemes a témával foglalkozni.) Kötelező kíméletlenségre szorította joggyakorlatunk a munkaadót a felmondás nélküli elbocsátás tekintetében. Ha a munkaadó az elbocsátás jogával azonnal nem élt, minden joga. elenyészett. A közkeletű felfogás szerint a munkaadó vagy azonnal elbocsátotta az alkalmazottat, vagy az elbocsátásra, alapul szolgáló tény jogi fontossága megszűnt. A Kúria gyakorlata, ujabban fordulatot hozott a kérdésben. Az elbocsátás azonnali gyakorlására a Kúria kimondotta volt. hogy vizsgálat indítása esetén a főnök joga nem szűnik meg az elbocsátásra, ha a vizsgálat befejezése után történik meg az elbocsátás. Sem a munkaadónak, sem az alkalmazottaknak nem érdeke, hogy a főnök egy esetleg vizsgáiéira szoruló magatartás okából tisztázatlan tényállás alapján döntsön. A munkaadó kénytelen volna elhamarkodottan, saját kockázatára az alkalmazottat elbocsátani — és utóbb esetleg felmondási igényeket fizetni, viszont az alkalmazottnak se föltétlen előny, ha felmondási igényét per során nyert tisztázás után megkapja ugyan, de állását elvesztette. Ezúttal a Kúriának a kötelezi) kíméletlenséget érintő határozatáról akarunk beszámolni. A munkaadó alkalmazottjának magatartása alapján a szolgálati viszonyt azonnal felbontotta, de az alkalmazottnak a távozására méltányosságból megfelelő időt engedélyez-tt. Ahogy szokásosan kifejezzük magunkat, a felmondás nélküli elbocsátás helyett a felmondási időnél rövidebb időre felmondott, A Kúria P. II. 4906/1927. sz. határozatában kimondotta, hogy az alperes a felperes állítólagos hanyagságát és szabály-