Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A zárt ügyvédség kérdéséhez

vett előlegeket és a vételárösszegeket az érdekkiegyenliités elve alapján az eladó abban az értékben köteles a vevőnek visszatéríteni, amely értében ő azokat kapta; anyagi jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság azzal, hogy a pénzérték csökkenéséből eredő értékmegtéritést nem a visszatérítés tárgyául szolgáló összegeknek átadása napjától, hanem csak attól az időponttól kezdődően Ítélte meg, amely napon alperes kijelentette, hogy az áruszállítást a vevő részére nem teljesítheti. (Curia P. IV. 1133/1927. 1027 okt. 27.) Valorizáció. Nincs olyan jogszabály, amely alperesekkel, mint kereskedőkkel szemben, a teljes átértékelés lehetőséget kizárná és az átértékelés mérve mindenkor a bíróságnak az esét körülményeihez és méltányossághoz szabott belátásától függ. (Curia P. II. 292/1927. 9127. november 10.) 933 B024 934 B 03 Vétel. A bírói gyakorlat értelmében ugyanis olyan esetben, amikor a rendeltetési hely nem egyszersmind a teljesítés helye, a vételár azonnali kifizetésének kikötése esetében az eladó az áru vételárát az árunak a vasútra feladásával egyidejűleg követelheti. (Curia P. IV. 902/1927. 1927 október 11.) 935 B 10 Váltó, óvás. Az állandó bírói gyakorlal értelmében a V. T. 102. §-ában az óvásfelvétel idejére nézve foglalt korlátozás nem érvényességi kellók és csak annak javára szolgál, aki ellen a váltócselekmény teljesítendő; ha tehát az óvatolt személy nem tesz kifogást az ellen, hogy a váltó 2 óra előtt mutattatott be, sőt azzal, hogy az óvatoló személy felszólítására érdemben nyilatkozott, — az óvásnak a törvényben előirt időhatáron kivül való felvételébe beleegyezett — az óvás hatályosan vétetett fel. (Curia P. VII. 497/1927. 1927 nov. 11.) C) Perjog. 936 C 00 Hatáskör államvasuti alkalmazott szolgálati szerződésének felmondásánál. Az 1914 : XVII. t.-c. 55. § a szerint, ha a felmondás szabályellenesen törtónt, az elbocsátott alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes utján érvényesítheti. Ennélfogva a rendes bíróság elbírálása körébe tartozik, vájjon fennforog-e az id. t. 53. §. II. pontjának az az esete, mely az állandó alkalmazottal szemben a felmondás megengedhetőségét a megállapított szolgálatképtelenséghez köti, miből következik, hogy a szolgálatképtelenség fennforgásának előfeltételei sem vonhatók el a rendes bíróság megítélése alól; mert a szolgálatképtelensóg megállapítása nincs a vasúti szolgálati rendtartásban olyan perjogi biztosítékokhoz kötve, mint a fegyelmi uton való elbocsátás, amelynél a fegyelmi vétség tényállásának megállapítása és a törvényes büntetés mértékének kiszabása a fegyelmi bíróságnak autonóm hatáskörébe tartozik, hanem a felmondás alperes egyoldalú ténye, mely éppen ezért teljes egé-