Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A zárt ügyvédség kérdéséhez

31 mének nem egy gigantikus politikusa került ki az ügyvédek sorából. Azonban a numerus clausus nem veszélyeztetheti a közszabadság védelmét, ha arra szükség van, aminthogy nem veszélyeztetheti az ügyvédeskedés szabadságát, amit olyan szívesen és olyan gyakran tévesztenek össze — nem gvözöm elégszer hangsúlyozni — az ügyvédek függetlenségével. (Sehuster Rudolf.) Fentebb emiitettük, hogy mily téves az az álláspont, amely szerint a gazdasági helyzet javulásával az ügyvédség helyzetének is javulnia kell. Ezen álláspontunkat igazolja a közigazgatási bíróság nagytekintélyű másodelnöke, aki a jogviszonyok és gazdasági helyzet javulásától a kar helyzetének rosszabbodását várja. Amikor országunkat más országok jogi állapotával összehasonlítom, mindig a nagy európai államokra gondolok, mert végtére a fejlődés azt kívánja, hogy minden kérdést, amely az igazságszolgáltatással összefügg, ennek törvényei szerint intézzünk el. Akkor pedig meg kell látnunk azt, hogy egyrészről a legtöbb országban olyan korlátokat állit maga az ügyvédség a ifelvétel elé, vagy a kar olyképen tagozódik, ami feleslegessé teszi a törvényileg leszögezett numerus olausust, de látjuk azt is, hogy aránylag sehol sem oly rövid az ügyvédjelölti gyakorlat, mint nálunk, ahol pedig éppen a legtöbb a tanulnivaló és ahol. mint a jelen példája is igazolja, az ügyvéddé való nevelés nagy alaposságot kíván. Ez utóbbi álláspontot látszanak elfoglalni azok, akik a selectiót már a tanulás éveiben kívánják elvégezni. Ha valamely selectió igazságtalanságától félni kell, ugy a korai kiválasztás az, amely tényleg aggodalomra adhat okot. Mert nem dönthető el az iskola padjaiban, hogy vájjon valaki jogi pályára termett-e, vagy sem, különösképpen nem lehet az egész fiatal generáció tagjairól megállapítani, hogy ügyvédnek valók-e? Az ekkor hozott ítélet valóban előítélet volna, amit a legtöbb esetben megváltoztatna épp az ifjúsági évek alatt már a pálya előcsarnokában való mozgás közben kifejlődött karakterátalakulás és az ismeretszerzés után megejtett revízió. Kamaránk köztiszteletben álló elnöke illiberális intézménynek, sőt retrográd eszköznek mondja a numerus clausust. Ámde a liberalizmus nem pártkérdés, mint azt hiszik, nem is politikai elv, mint azt sokan vallják, hanem módszertani kérdés. Lehetek a szabadságjogok gyakorlásában, a reakció alkalmazásában is liberális, vagy konzervatív. Liberalizmusnak, reakciónak mi köze sincs a numerus clausushoz, mint célkitűzéshez. Hiszen a szó nyomán nem szabad elindulnia az elképzelésnek. Talán szabad arra hivatkoznom, hogy benyújtott tervezetemben — és ezzel végzem is az ankétban való utólagos részvételemet — a numerus clausus nem mint célkitűzés szerepelt, hanem mint eszköz. És csakis azok ismerik fel a kérdés lényegét, akik ebből az elgondolásból indulnak ki és ha az ügyvédi rendtartásról, vagy pedig az ügyvédkérdésröl van szó, nem hasítják ki a részletet az egészből, különösen acidig. amig sem az egész, sem pedig a részletek nem ismeretesek. Dr. Leopöld Elemér.