Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége

26 költséghez való joga oly módon szabály oztassék, hogy e joga tekintetében őt sem saját ügyfele, sem pedig harmadik személy részéről sérelem ne érhesse." (Vándorgyülési határozat, 1927.) Az a reményünk, hogy az ügyvédségnek ez a törekvése nem túlságosan sok időn belül célt fog érni. Törekednünk kell oly írott jogszabály megalkotására,^ amely elvi tisztasággal jelentse ki, hogy a perben megítélt költség éppen nem a pernyertes ügyfelet illeti, hanem azt, akinek a munkáját és sikerét kiyánta ezzel a bíróság jutalmazni: — a pert nvert ügyvédet. F. P. Ingójelzálog a Curia gyakorlatában. Gazdasági életünk régóta érzi, hogy a kézizálog nem lehet az ingó vagyonra egyedüli és kielégitö eszköze. De mivel jogunk az ingóságokra történő hitelezést lényleges birtokbaadásra támaszkodó kézizálog formájában legalizálta: a forgalom kerülöutakon, szintéit jogügyletekre burkolva, zavaros és bizonytalan formulákkal próbálta égető szükségletét kielégíteni. Természetesen ezek a mimikrizáló ügyletek teljesen bizonytalanok, éppen ezért költségesek és uzsorás izüek. Nincsen erösebb érv az ingójelzálogjog törvényes intézményesítése mellett, mint éppen a forgalom e jogi torzalakzatai, amelyek nemcsak azt jelzik, hogy a szükséglet fennáll, de azt is, hogy e kényszerült megoldások a gazdasági élet komoly veszedelmét rejtik. Az érdekképviseletek sürgetése folytán a legutóbbi időkben már a törvényhozás is kénytelen volt az ingójelzálogjog témájával foglalkozni. De a törvényjavaslat, — a megoldás módja és a jogászi kidolgozás szempontjából kitűnő munka — mint oly sok kodifikációs kezdeményezés, amely nem kapcsolódik politikai aktualitásba, megfeneklett a bizottságok és a plénum közti uton. Ugy látszik, megint a bíróságokra hárul a probléma jogászi rendezése. A Curia egyik legutóbb kelt IV. 1868/1927. sz. Ítéletével merész lépést tesz ebben az irányban. Kimondja, hogy a zálogjog megalapításához szükséges ugyan, hogy a kézizálogul lekötött ingóság a záloghitelezőnek vagy az ö részére egy harmadiknak átadassék, de a zálogjog hatályát nem érinti az a körülmény, hogy a zálog tárgyai a zálogadós gondozása alatt hagyattak. (Olvasható a Ker. Jog. 1927. évi 11-ik számában, 195. lapon.) Azzal, hogy az adós birtokában hagyott ingóság feletti lekötést hatályosnak ismeri el, élesen utal a Curia arra, hogy az ingóhitelnek a birtokbaadással kapcsolatos kézizálogként való megszervezése a jogrend szempontjából nem olyan al3szolut kényszerűség, hogy a jogalakulás iránya attól el ne térhessen. A fenti Ítélettől már csak egy lépés választ el attól, hogy a gyakorlat az ingójelzálogjogot az idegen formulába bujtatott eseti megoldáson üil, sui iuris intézményként is elismerje. v. i.