Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége
tikusan kiváltságos helyzetét reprezentáló gondolattal szemben mit jelent a Zwangslizenz rendszere, arra az alábbiakban azonnal rá fogok térni. A Berni Unióban lefektetett jogelvek netán szükséges reviziója tárgyában az Unióban résztvevő államok — mint fentebb emiitettem — 1928 május 8-án Rómában konferenciára fognak összegyűlni. Ezen a konferencián a többek között dönteni fognak egy olyan javaslat felett, amely azt kívánja, hogy a 13. cikk 2. bekezdésében biztositott fentartásokat az egyes államok ne használhassák fel a Zwangslizenz rendszerének a bevezetésére. Ha az ezen javaslatban lefektetett elv Rómában győzelemre vitetnék, ugy ez kétségtelenül egy ma már a világgazdaságban számottevő ipar, a gramophonipar és ezzel kapcsolatosan a gramophonkereskedelem lényeges dekadenciáját vonná maga után, anélkül, hogy ezzel a védett személyekre és hozzá telietjük: a méltán védett személyekre, a szerzőkre a legcsekélyebb előny is háromolnék. Sőt, miként az alábbiakból ki fog derülni, a szerzők csakúgy kárát fogják vallani ennek a reviziónak, mint az ipar, a kereskedők és nem csekély mértékben az egyetemes zenei kultúra. Bevezető soraimban érintettem, hogy éppen azok az államok érvényesítették a 13. cikkben foglalt fentartás által nyújtott jogot, amelyekben már fejlett gramophonipar és virágzó gramophonkereskedelem volt. Ezek az államok átlátták azt, hogy az esetre, ha a mechanikai átvitelek terén is korlátlan egyedjogusághoz juttatják a szerzőt, ezáltal az iparukat és az ezzel kapcsolatosan virágzásnak indult kereskedelmüket válságos helyzetbe juttathatják anélkül, hogy a 13. cikk első bekezdésében tulajdonképpen szándékolt célt, a szerzőt a gazdasági kihasználás ellen megvédeni, ezzel szolgálnák, A szerzői jog összeegyeztetése a mindnyájunk boldogulására nagyon is releváns gazdasági körülményekkel vitték a bevezetésben érintett államokat ahhoz az elhatározáshoz, hogy a 13. cikk 2. bekezdésében biztositott fentartási joggal élve a szerzői jog kizárólagosságának korrektivumokat emeljenek. ,És az említett államok megtalálták azt a jogi eszközt, amellyel ugy a szerzőt, mint a gyáripart és a kereskedelmet, de egyúttal a nagyközönséget is a legjobban megvédeni tudják. Ez a jogi eszköz az engedélykényszer („Zwangslizenz") rendszere. Ezen jogelv legideálisabb megvalósításában senkinek sem szabad a szerző kifejezett beleegyezése nélkül az ö müveit mechanikai készülékekre átvinni, reprodukálás céljait szolgáló lemezt gyártani ós forgalomba helyezni. Ha azonban a szerző az ehhez való jogot valamilyen vállalatra átruházta és a mü ebben a formában megjelenik, ugy minden harmadik személynek — itt természetesen vannak a részletekben üifferenciák, — joga van a szerzőtől követelni, hogy öt is részesítse ebben a jogban, természetesen megfelelő ellenérték ellenében. Hogy a jognak az érvényesítése a szerzővel szemben, milyen formában történhetik a legcélszerűbben, az természetesen már részletkérdés, amelyre ehelyütt már nem kívánok kitérni. 2