Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám

15 mindennapi gazdasági élet vagy a kereskedelmi forgalom ügyleteiről van-e szó: ha igen, ugy inkább a fordulónapra és a jogfenntartásra néznek, ha nem; irányadók inkább a méltá­nyossági szempontok. Minél régebben történt az utóbbi eset­ben a fizetés, annál inkább kell az adós érdekeit és a jogi for­galom biztonságát is figyelembe venni és ezek rég lebonyolí­tott és elintézettnek tekintett jogviszonyoknál, amelyeknél az érdekeltek a saját felfogásuk szerint előidézett jogi helyzetre gazdaságilag már berendezkedtek, annyira túlnyomók lehet­nek, hogy az utólagos felértékelést korlátozni vagy kizárni kell (KG. 1926 nov. 20.). Nem kell bővebben iejtegetni, hogy mindezek a kategóriák uszó határokkal vannak egymástól el­választva és hogy a 100%-ot meghaladó felértékelési kulcs kizárja azokat a közvetitö megoldásokat, melyekhez a mi biró­ságaink nyúlhatnak, amikor kétes esetekben 10—50% erejéig valorizálnak. Szemben az eddigi uralkodónak mondható gyakorlattal, mely szerint a felért, törv. 7. §-ában meghatározott rangsorfel­jegyzésnek abszolút hatálya van, tehát a törvény életbelépte után bejegyzett jogokkal szemben elsőbbséget biztosit, a KGr. 1927 jüi. 7-én ugy döntött, hogy a rangsorfeljegyzés csak a törvény életbeléptekor már bejegyzett és az. e törvény értelmé­ben azután bejegyzendő jogokkal szemben biztosit elsőbbsé­get. Ha már most a rangsorfeljegyzés alapján közben jelzá­logjogot jegyeznek be, minthogy ez jogellenesen történt, a német tkvi rendtartás értelmében hivatalból ellentmondást kell feljegyezni a telekkönyv helyessége ellen. Ha ezt a jelzálog­jogot továbbadják, mielőtt az ellentmondást feljegyezték, jó­hiszemű harmadik megszerzi a ranghelyet és a helytelen be­jegyzés utólag helyessé válik. Ellenesetben a ranghely elvész. Radloff biró szerint1 e döntés zavarólag nyul bele a telekkönyvi hatóságok többéves gyakorlatába, a telekkönyvet ellentmondá­sok feljegyzéseivel terheli meg, ujabb relatív rangviszonyokat teremt, növeli a telekkönyvek áttekinthetetlenségét, az 1925 jul. 15. után bejegyzett jelzálogjognak váratlan előnyt, a rangsonel­jegyzéses hitelezőknek váratlan hátrányt juttat, a tulajdono­soknak joaik elértéktelenedése folytán csalódásokat okoz és az álruházás időpontjának véletlenétől teszi függővé, vájjon eltoló­dás áll-e be a rangsorban, vagy sem. Mindezen nehézségeket látva, nem érezhetünk irigységet a német jogállapotok iránt. A törvényes szabályozás eddigi hiánya nem hozta hátrányosabb helyzetbe jogfejlődésünket, ha már e szabályozás nem történt meg mindjárt az infláció legelején, s a felértékelés terén biróságaink állal elért ered­mények előtt éppoly fenntartás nélkül kell meghajolnunk, mint ahogyan nem törhetünk pálcát a most alkotmányos tár­gyalás alatt álló törvényjavaslat fölött, amely a további felér­tékelésnek ugyan álljt!-t kiált, de ez a parancsszó egyúttal a kételyek és jogbizonytalanságok áradatát is megállitja hatá­rainknál. Dr. Meszlény Artúr. 1 Jur. Wschr. 56. évf. 50. füz. 2893. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom