Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A csendes társaság létjogosultsága

2 03 Fel fog vetődni a kérdés: mit ért a törvény ehelyütt tapasztalatlanság alatt? Vájjon azt-e, amit a közfelfogás eddig e fogalom alá vont: az életviszonyokban való járatlanságot, avagy pedig a jogban, par excellence az. átértékelési jogkérdésekben való tájékozatlanságot is. Bár ismeretes előttünk az érv, hogy e kivételes törvényhelyet megszoritólag kell magyarázni, mégis meggvözöbb és igazságosabb felfogásnak tartjuk, ha az. átértékelési jogban való tájékozatlanságot is tapasztalatlanságnak minösitjük. E vitás pont különben határkérdés a jogban való tévedés tanával. A tudatlanság (ignorantia) és a tévedés (error) az elmélet szempontjából azonos jogkövetkezményeket szülő körülmények, lévén a jogtudatlanságnak (ignorantia Juris) és a jogban való tévedésnek (error juris) azonos . következményei vannak. Vizsgálandó tehát, hogy magánjogunknak mik a követelményei a tévedés cimén történő megtámadás esetén. Szabályként áll, hogy a tévedés elsősorban menthető legyen, a jogban való tévedés (error juris) pedig elvileg nem menthető, mert a jogszabályok nem tudásával senki sem exeutpálhatja magát. Az ujabb jogfejlődés azonban már oda mutat, hogy a tévedés cimén való megtámadásnál a menthetöség el van ejtve (Nptk. 119. §, Mjt. 1002. §), vagyis a tévedő fél — egyéb feltételek fennforgása mellett — még durva gondatlansága esetén is megtámadhatja szerződéses nyilatkozatát. A jövő joga szerint nem a szorgalmas családapa (gondos vagy gondatlan) eljárása, hanem az akarat szabadsága s tisztasága a döntő. Ez az álláspont logikus is, mert megfelel annak az indeterminish alapgondolatnak, amin az egész kötelmi jogunk felépül. Ámde a mai jog szerint sem áll kivétel nélkül az error juris menthetetlensége. Ha maga a jogszabály vitás, a reá vonatkozó tévedés is menthető. Nem lehet ugyanis a laikus felektől kivánni, hogy jobban ismerjék a jogszabályokat, mint a jogászok, nem lehet tehát őket gondatlansággal sem vádolni, ha a jogászok maguk sincsenek tisztában a jogszabályok fennállása és tartalma tekintetében. Már pedig nincsen talán az egész magyar jogtörténetben olyan joganyag, amely az alapelvek, a szabályok konstrukciója, a jogtechnika, a mértékek stb. szempontjából annyira vitás lett volna, mint épp az átértékelési jog. Hisz volt idő, midőn azt sem tudtuk: mi a valorizáció, amikor jogszabály még Ítéleti döntések embrionális alakjában sem létezett. Már pedig ami nem volt, azt nem lehetett tudni sem. Később az egyes jogtételek lassan kialakultak ugyan, de a legnagyobb jogbizonytalanság képét mutatták. A római jogászok már kontroversnek látták a jogszabályt, ha különböző iskolák más és más nézetet vallottak (diversae scholae autores.); az átértékelési 'jog területén az iskoláknál is hatalmasabb szervezetek, „osztálvok" érdekei ütköztek össze. A valorizáicó egyik alapos ismerőjének, dr. Blau Györgynek kitűnő tanulmányaiból ,(A magyar val. eddigi története Jk. 1926. Valorizációs joggyakorlatunk 1926-ig; U. a. 1927-ig) tisztán látható, hogy a valorizáció története osztályok és érdekcsoportok küzdelme volt és