Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Jog és igazság viaskodása. A magánjogi törvénykönyv visszhangja

158 nem a tudós systeniatikus rendszere szerint, hanem esak egyes kikapott illustratiok felvonultatásával, amiket az uj Magánjogi Törvénykönyv lapozgatása felkínál. Ha az igazság és a rend követelményei összeütközésbe jutnak, és a rend érdekei diadalmaskodnak a jogszabályban — ebből nem következik, hogy a jogszabály elvileg és minden esetre helytelen volha. Inkább az egyes eset részletkérdései színezik át igazságtalanságra azt, ami elvileg helytálló volt. Lehet azonban, hogy a jogszabály elyileg is helytelen. Különösen megeshetik ez regi jogszabályoknál, amikor az életviszonyojk erőteljes eltolódása folytán a régmúlt viszonyaihoz igazodó szabálya a ma változott viszonyok körülményei között anachronizmussá öregedett. Ez a jogszabály elöregedése folytan került az igazsággal összeütközésbe. Ennek a gyógyszere: az elavulás. A törvényhozás kifejezett hatálytalanítása nélkül is hatályát veszti ekkép a jogszabály, amely igy egész létének megszűnésével engeszteli ki az igazsággal való szembekerülését. Az elavulásról a magánjogi törvénykönyv nem rendelkezik; születése peréében senki se gondol a halálra. A magyar birói gyakorlat a jogszabály elavulását ismeri. Kúriai döntvény mondotta ki, hogy az u. n. holtkézi szabályok, amelyek felekezetek ingatlanszerzési képességét korlátozzák, elavultak. Ismeretes az a különbség, ami a jogszabály általánossága és a birói ítélet esetre szóló individualismusa között van. Ha a jog azért kerül szembe, vagy ellenkezésbe az igazsággal, minthogy a maga általánossága mellett nincs módja az egyes eset különlegességeivel számolni — az ellentét feloldásának legegyszerűbb módja, ha a jog a döntés hatalmát reá ruházza a biróra. Az eleven biró az élő tényállással hamarabb tud barátságra lépni, mint az elvont jogszabály. A birói hatalomkörnek ez a tágítása történhetik a jogtételeknek a biróra nem is utaló, objectivnek tűnő fogalmazásával. Amikor a törvényjavaslat egyes kérdések tekintetében a „közfelfogásra, az életfelfogásra" utal, a méltányosságra utal, a szabály tartalmát nem adja meg, hanem csak a szabály irányát jelöli ki. így a szerződés értelmezésére azt rendeli a javaslat, hogy „azt kell alfelek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a méltánvosságnak leginkább megfelel.-' (995. §. 2. bekezdés.) A bírót ez a szövegezés nem is emliti; nyilvánvaló mégis, hogy a törvény a bírótól várja, hogy ő mondja