Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

151 készítése torlódást és késedelmet idéz elő az ügyforgalomban. Mindenesetre abból az álláspontból kifolyólag, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás szerve és igy a biróságok munkáját min­den a rendelkezésére álló eszközzel, meg kell könnyitenie, ezúton is felhívjuk a kartársak figyelmét arra, hogy lehetőség szerint e kiadmányokat csatolják. Az is helyes intézkedés, hogy a kiadmányok csatolása esetén a külön munkáért magasabb költségek állapíttassanak meg és ez a különbözet egyúttal arra fogja serkenteni az ügyve­deket, hogy e kiadmányokat csatolják. A skála tételeiből azon­ban ugy látjuk, hogy tulajdonképpen dijleszállitás történt. A kiadmány csatolása esetén maradnak a régi díjtételek, ellenben ha ezek nincsenek csatolva, a dijskála kb. 25%-al leszállittatott. Ez igen sajnálatos, mert a budapesti ügyvédség válságos hely­zetében minden dijleszállitás sok ujabb kartársra teszi lehetet­lenné a keresetétől való szük megélhetést is. Helyesebb lett volna a kiadmányok csatolása esetén a dijskálát mérsékelten felemelni. Sz —i. Az erkölcsi sz in vakságról. Krayzell Miklós buda­pesti büntető törvényszéki tanácselnök a fenti cim alatt cikket irt egyik napilapunkba és ott példálódzás közben a következőket irja: „Erkölcsi szinvakság az is, amikor közhivatalból ügyvédi pályára lépett egyének azt hiszik, hogy (ami most jön, az a cikkben ritkított betűkkel je­lent meg) közhivatali pályájukon szerzett személves ösz­szeköttetéseiket előző kartársaiknál ügyfeleik érdeké­ben kamatoztathatják. A jogkereső közönség is teljesen ferdén látja a helyzetet, amikor azt hiszi az ily nj csilla­gokról, hogy a jogsegély terén éppoly biztonsággal vezet­nek el az igazsághoz, mint ama betlehemi csillag." Ha mindnyájan tudjuk is, hogy nincs szabály ki­vétel nélkül és hogy nem egy olyan volt köztisztviselő mű­ködik ma az ügyvédség soraiban, akinek ügyködéséhez gáncs nem férhet: mégis, nyomdafestéken keresztül is, tapsra verődnek tenyereink abból a tudatos vagy tudat­alatti ösztönből, hogy a tapsok zaja ráterelje a figyelme.t a leirt szavakra, hogy a taps visszhangja megöbliisitse, újra ismételje a szavak erős zöngését. Nem tudjuk, hogy a cikk­iró tanácselnök mekkora stilművész, de az emberlátás­nak, az iróniának, az irnitudásnak nagyszerű kifejezője: a „közhivatalnokból ügyvédi pályára lépett egyén" megjelölése. Az erkölcsi szinvakság mindennapos esetei: a villamos-jegycsalás, a vendéglői fizetés, vagy annak elmaradása körüli csalások megemlitése mellett az ön­állótlan eldugottság szürkeségében jelent meg a fenti szQszerint idézett pár mondat, de ez az eldugott néhány szó a maga lapidaritásával üt, vág, illúziókat rombol. Hálásan regisztráljuk a kompetens helyről jövő megnyilatkozást, amellyel szemben egyetlen hálátlansá­got engednénk meg magunknak. Azt irja a cikk, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom