Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

1,39 SZEMLE. Joggyakorlat. A hitelező tönkrejutása. (Két közlemény.) I. Ezt a fogalmat, mint jogi műszót az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928 : XII. t.-c. 14. §-a iktatta be jogi műszavaink fegyvertárába. Ennek a szakasznak nagyjelentőségű 4. bekezdése megengedi az oly követeléseknek utólagos átértékelését is, amelyek 1919 január 1. után, de 1923 július hó 1. előtt olyképpen egyenlítettek ki, hogy a hitelező jogfenntartás nélkül elfogadta az adósnak névértékű koronákban eszközölt teljesitését és igy a vonatkozó jogügylet felett az érdekelt felek teljesen napirendre tértek; ezeknek a gazdasági és jogi életüket teljesen befejezett követeléseknek a kérdéses törvényhely oly feltétel mellett ad életet a halál után, ha valóban égbekiáltó igazságtalanság történt a követelések annak idején papirkoronákban való elintézésével: azaz egyfelől az adósra indokolatlan előnnyel járt légyen a teljesítés elfogadása, másrészről az átértékelés elmaradása a hitelező tönkrejutását eredményezte. Érthető a törvényhozónak az az intenciója, hogy régeác régen elintézett ügyeknek megboly.gatását és tetemrehivását nem szivesen látja. IA lefolyt tiz esztendőben a gazdasági egyedeket ,a legkülönbözőbb formában a csapások légiója érte; alig állítható, hogy — néhány elszánt és szerencsés ember kivételével — bárkit is megkímélt volna a közös sors. Az egyik régi vagyonát hadikölcsön formájában vitte a máglyává vált oltárra; a másikat az Összekuporgatott pénzeken Öregkorára megszerzeit biztosítási összeg elértéktelenitése tett nincstelenné; de a többi embert is utolérte a devalvációnak, károknak ezer alakja közül az egyik vagy a másik. Ily körülmények közt vérző sebeket mutathat fel a gazdasági élet jóformán valamennyi részese; nem is beszélve az életüket és egészségüket vesztett emberek véráldozatairól. Ki tudna itt teljes és végleges igazságot osztani? Ki merné e vérzivataros tiz vagy tizennégy esztendő minden igazságtalanságának törvénybeidézését vállalni? Fátyolt a múltra, hiszen a fájdalmat az idő mindig enyhíti és a törvényhozás joggal visszariadhatott az elöl, hogy oly igazságtalanságok biró elé vitelét megengedje, amelyeken a felek már régen tultették magukat és amelyeket a legnagyobb fájdalomenyhitö — az idő — a maga balzsamával már elviselhetővé tett. Nem tudjuk, szerencsésen választotta-e a törvényhozó n belenyugodás próbakövéül a jogfenntartási nyilatkozat megtörténtét. Kétségelen, hogy az, aki nagyfokú igazságtalanságnak érezte a papirkoronában való teljesítést, az — nolens voleng elfogadta ugyan — de, legalább egy formulával, egy jobb jövő