Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

1 2] Jogélet. Széljegyzetek a Jogászgyülés magánjogi szakosztályának jegyzőkönyvéhez. Tapintatos és udvarias formában ugyan, de több oldalról hangzott el a jogászgyülés programmja ellen az az észrevétel, hogy azon általában nem szerepeltek igazán nagy kérdések, a magánjogi szakosztály kérdései ellen pedig külön is felhozták, hogy kevés volt bennük a tiszta magánjog és az aktualitás. Bocsánatot kérek a paradoxonért, de én ugy érzem, hogy a magánjog területén szinte nem is lehet olyan kérdési kiválasztani, amelynek a mélyén nem húzódnék meg tudományunknak valami mélységes és örökké aktuális problémája. .V természettudósok nem sokkal több, mint 80 elemből az egész világrendet felépitik és talán még ennél is kevesebb alapvető tétel elégséges a jogrendszer felépitéséhez, csakhogy a jogban éppen ezek a/, alaptételek azok, amelyek tekintetében nincs és sohasem lesz megnyugvás, mert ezeknek a tételeknek a vita az életük s a vita a jogtudomány életnyilvánulása, szivdobogása is. Ellene látszik a mondottaknak szólani az a sok-sok részletekbe menő eltérés, amelyet az egyes jogrendszerek egymással szemben mutatnak, mert ezek az eltérések a problémák ezreire látszanak utalni. Ez azonban csak optikai csalódás, mert valójában egy-egy alapkő eltérő kifaragása ad a felülépitménynek eltérő eharaktert. Ilyen felülépitménybeli kérdés volt Q magánjogi szakosztály első kérdése is. Próbáljuk megkeresni az alapkövet. A kérdés, hogy miképpen kellene szabályozni az elmebetegek cselekvőképességét, valójában csakugyan másodlagos kérdés. Függvénye az arra a kérdésre adott feleletnek, hogy mi szükséges jognyilatkozat tételéhez, helyesebben mi az a minimális személyi kellék, amely nélkül valamely nyilatkozatnak a jog hatályosságot nem tulajdonit. Amikor ezt a kérdést általánosságban vizsgálom és a normális, testileg, szellemileg teljesen kifejlett ember jogi hatást célzó nyilatkozatára vagy egyéb cselekvésére gondolok, a kérdés nagyon egyszerűnek tűnik fel és nem veszem észre, hogy a személyi kellékekből több van, mint ami kellene. A minimális követelmény elmosódik, beleolvad a superfluumba. Ez a probléma valahogy a vitaminkérdésre emlékeztet. Nem tudjuk, hogy mi a vitamin, de az orvos észreveszi és betegséget konstatál, ha a szervezettjén nincs belőle elegendő. Hogy azután az emiitett minimum nem mindenféle jognyilatkozatnál azonos, hanem az ingyenes juttatás elfogadásától az ingyenes juttatásig, az örökösi nyilatkozattól a végintézkedés tételéig bizonyos fokozati különbségek megállapítására van szükség, ez már az alsó határ megvonásához igazodó további kérdés.