Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

107 fizetni, nem jelent mást, mint a versenytilalmi megállapodások teljes eltörlését.TSa a korlátozás, — mely egyébkent hirói gvakorlatunkban isméi étlen, hiszen a birói gyakorlat ilyen természetű pozitív jogszabályokat nem is alakitbatna ki —'azt jelentené, hjűgy a munkaadó alkalmazottjának, a nála élvezett utolsó, tehát legmagasabb fizetése nagyságában megélhetést biztosit és egyben feleslegessé tenné azt az egyébként gyakorlatunk által már régen elfogadott tételt, hogy az idöbeliieg korlátlan versenytilalom semmis. A tervezet 20. §-a meglehetősen elhibázott elvi alapon junktimot létesít a szolgálati viszony és a versenytilalmi megállapodás megszüntetése kózött. A 20. & 1. bekezdése szerint, ha a szolgálati viszony rögtöni hatályú megszakítására a munkaadó vétkessége szolgáltatott okot, akkor az alkalmazott a versenytilalmi megállapodástól elállhat. Ez a rendelkezés helytelen. Jogszeikezetileg nincs logikai összefüggés a szolgálati viszony rögtöni hatályú megszüntetése és a versenytilalmi megállapodástól való elállás között. A versenytilalom érdeke lehet a munkaadónak akkor is, ha a szolgálati viszony rögtönösen szűnik meg. A & 1. bek. ebből folyólag a munkaadót érő külön büntetés jellegevei bir azért, mert a rögtöni felmondásra okot adott. A magánjognak azonban nem feladata a büntetés és az ilyen külön joghátrány véletlen körülmények szerint majd túlságosan enyhe, majd tulszigoru, mert nem hozható kapcsolatba a vétkesség fokával. Ugyanezen §. 3. bekezdése, arra az esetre, ha a munkaadó a szolgálati viszony megszűnése előtt Írásban lemond a versenytilalmi megállapodásról, őt a munkavállalóval szemben a szolgálati viszony megszűnése után az illetményeknek bizonyos ideig tartó fizetésére kötelezi. Ez magánjogikig tarthatatlan konstrukció. A versenytilalom kizárólag a munkaadó érdekét van hivatva szolgálni, ha tehát arról lem,ond, ezért a munkavállaló tőle semmiféle megtérítést nem igényelhet. Pláne, amikor a tényállásbeli előfeltétel az, hogy a lemondás a szolgálati viszony megszűnése előtt történt legyen. A munkavállaló részéről nem szerzett jog az, hogy a munkaadó a versenytilalommal járó hátrány ellenéi lékéül járó kártalanítást fizesse akkor is, ha jogával nem él. A mérték meghatározása is merőben önkényes: a megállapodás érvényének tartama semmi kapcsolatban nincs azzal a feltételezett kárral, amelyet az alkalmazott szenved azáltal, hogy oly versenytilalmi megállapodása volt, amely egy pillanatig sem v,olt tényleg érvényben, mert hiszen a munkaadó a szolgálati viszony megszűnte előtt lemondott róla. A 31. & a jutalékra vonatkozó megállapodások tekintetében tartalmaz interpretativ szabályokat. Kimondja a §., hogy ha az alkalmazottnak az ő közreműködésével kötött ügyletek után megállapodás szerint jutalék jár, ez áll olyan ügyletekre is, amelyeket nem közvetlenül az alkalmazott kötött ugyan, amelyekre azonban ő kereste az alkalmat, vagy ha az ő szolgálati hatáskörébe utalt, vagy abban a körletben kötött ügyletről van szó, melyre nézve megállapodás szerint a munkaadónak ő az „egyedüli üzleti képviselője." Elsősorban hibáztatnunk kell a felsorolást, mely sem nem teljes, sem nem eléggé szabatos. EgyáHalán feleslegesnek tartjuk azonban ezt a $-t, mert ebben a kérdésben is a felek szerződésben kifejezésre jutó szándékának kell irányadónak maradnia — a magánjogi elveknek megfelelően. Az egyedüli üzleti képviselő fogalmának körülírása is felesleges, mert a gyakorlat már amugyis határozott tartalmat adott neki.