Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

104 akadálya,, hogy a testületi állásfoglalás elötl az ügyvédi kar ragjai akar testületileg, akár egyénenként, a vitás- kérdéshez Hozzászólhassanak és az ügyvédség nélkülözhetetlen meghallgatása az eljárási szabályokban biztositható. A vitás elvi kérdéseknek az ügyvédi kar meghallgatásával a konkrét jogesetektől elvont tárgyalásától és testületi elbírálásától, több irányban lehet jótékony eredményt várni, imnek a perenkivüli eljárásnak a rendszeresítése és az eljárás keretében a közreműködésre hivatott szellemi erök megszervezése mindenekelőtt kiaknázná a birói gyakorlat javára az erők összetételében rejlő értékeket és ezenkivül szűkebb térre szoritaná azt a bátran közveszélyesnek nevezhető állapotot, amelv szerint a birói gyakorlat csak hosszas tapogatódzás és kisérle"tezés utján, romokon keresztül képes a megnyugtató megállapodottságig eljutni. A peres eljárástól elkülönitett és azt többnyire megelőző testületi állásfoglalás lényegesen csökkentené annak a szükségességét, hogv a biró az egyes perekben különkülön, tehát eröpazarlással végezze az uttörés nehéz munkáját, még pedig kellő támogatás hiányában tanácstalanul és e szerint csak fogyatékos sikerrel. A vitás elvi kérdéseknek az erők összpontosítása utján perenkivül való elbirálása hamarabb és biztosabban juttathatja a birói gyakorlatot a megnyugtató megállapodottságig és ezzel elejét veszi a jogbizonytalanságból eredő perek felburjánzásának. A döntvényalkotásra vonatkozó perenkivüli eljárás Határainak a kiszélesítése a perek számának a csökkentésén kivül azzal az eredménnyel is járna, hogy fokozná a birói működés minőségbeli produktivitását és lehetővé tenné az érvényben levő jogorvoslati rendszer szertelenségeinek a kiküszöbölését és azt a nagyfontosságú célt is szolgálná, hogy a birói létszám apasztható és a birói kar jobban megválogatható legyen. Az érvényben levő fellebbviteli rendszer tökéletlenségét csak a megszokottság takarja el némiképpen szemeink elöl. A jog alapelvei szempontjából sajnálatos mindenekelőtt az a tény, amely szerint harmadfokú fellebbvitelnek csak kivételesen, tehát mondhatni: csak kiváltságképpen van helye és ezenkivül az a további kivétel és kiváltság áll fönn, hogy a harmadfokú fellebbvitel nem mindig kerül a legfelsőbb biróság elé, hanem néha a feleknek kisebb tekintélyű biróság döntésével kell beérniök. A harmadfokú fellebbvitelnek ez a rendszere az igazságszolgáltatás általános érdeke szempontjából csak a jogalkotás és jogegység céljait szolgálja és csak ezeknek a céloknak a keretében tekinthető igazoltnak, de azokon tul nincs létjogosultsága. Minthogy pedig ez a cél perenkivüli eljárás utján kisebb apparátussal, kevesebb költséggel, csekélyebb fáradsággal és mégis intenzivebben megvalósítható, ennélfogva a legfelsőbb bíróságot fel kell szabadítani a konkrét jogesetek elbírálásának az aprólékos munkájától és müküdését a jogalkotás és jogegység általános és nagyszabású feladatkörének a betöltésére kell összpontosítani. A döntvényalkotásra vonatkozó perenkivüli eljárás kibővítésére vonatkozó törvényt annak a célnak a szem előtt tartásával kellene megalkotni, hogy egyrészt a társas erök csak