Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Fizetésképtelenségi jogunk reformja

92 a ma szervetlenül egymásra torlódó intézmények (csőd, kényszer­egyesség kényszer/elszámolás) elméletileg szerves egységbe, de egyúttal gyakorlatilag is a lehető leghaszr.osabban foglaltassa­nak össze. Célkeresésénél csupán azt a megoldást találja jogos­nak, amely mellett a hitelezők egyfelől a legnagyobb mérvű ki­elégítéshez jutnak, másfelől az egyforma bánásmód a hitelezők közt leginkább juthat érvényre. A szerző íészletesen ismerteti a esőd megnyitása nélkül le­zajló fizetésképtelenségek mai típusát és az anyagi igazsággal össze nem férő jogi tökéletlenségeit. Nevezetesen rámutat a hi­telezői védőeszközök hiányosságára. A szerző ismerteti a magán­jogi törvénykönyv tervezetének 1240. g-át, amely kiindulópontja lehetni1 egy alakilag legcélszerűbben, külön törvényben szabá­lyozandó megtámadási instrumentumnak. A Schreyer-féle terve­zetét igen ötletesnek, de célra nem vezetőnek tartja és e tekintet­ben ö is osztja a Mes'zleny-féle tervezet elgondolását, bár azt, — sajnos, csak általánosságban hangoztatott — bizonyos szempon­tokból hiányolja. Abban azonban ö is egyetért a Meszlény-féle tei vezettél, hogy a esődönkivüli megtámadásnak célja csakis a esőd lehet, az ily módon megtámadott vagyonrészek tehát elsősor­ban arra szolgáljanak, hogy a csődnyitáshoz szükséges költségekre fedezet teremtessek. Helyesen emeli ki a szerző, hogy büntetőjogilag is mily ke­vés retorzió áll rendelkezésre azzal a fizetésképtelen adóssal -zeniben, akit valamely oknál fogva nemcsak a esődnyitástól, banem attól is megkíméltek, hogy vagyontálansagi esküt tegyen, inert ilyenkor a vétkes vagy csalárd bukás, bármely alapos tény­állás is feküdjön a biró előtt, mégsem állapitható meg csupán azon véletlen oknál fogva, hogy a hitelezők nem kértek csődöt ellene, tahin éppen azért, mert eleve is kizártnak láttak akár­mily anyagi eredményt. S/épen mutatja ki az értekezés, hogy a esődönkivüli kény* szeregyess^g intézménye, amely háborús panaeeának készült, mikép leit a háború utáni idők visszaéléseinek kútforrása, amely állapoton az 19v?ő. évi kompromisszumos reform lényegileg nem sokat változtatott. A megoldási ezek titán egy egységesen szabályozott fizetés­képtelenségi eljárás megszervezésében látja, teljesen kikapcsolva az adósnak az eljárás módját illető választási jogát. Az adós azonnal, mihelyt fizetésképtelensége tudatára jutott, jelentse ezt a bíróságnál, amely minden esetben lefolytatná az előzetes el­árást s csak miután ez megtörtént, döntsenek a hitelezők arról, íogy csődöt kivárniak-e, vagy hajlandók az adóssal (kényszer-) egyességet komi. Az (). 11. E. szerepköre tisztán gazdasági kérdé­sekre (vagyonfelülvizsgakis, a hányad elbírálása, az adós üzlet­vitelének ellenőrzése) szőritkozhatik, de a tulajdonképeni bírói fel­adatok megoldását el kell vonni tőle.-A jövő esődetjárását is mo­dernizálni kell a gyorsaság és olcsóság szempontjából. Nem ^hagyhatom szó nélkül, hogy a nyilván külföldi érdek­]< (lésre számító könyvecske német nyelvezete igen nehézkes és nagyon is magyarból fordítottnak tűnik fel s hogy a sajtóhibák szempontjából sem ártott volna a nyomtatást alaposabban ellen­őrizni. Ür. Frankéi Pál. Dr. Kovács Marcel Pp.-kommentárjának V. füzete a 238. §-tóI a 370. §-Í£ terjed. Jelentékenven bővültek a 252., JG i, 268., 271., 325., 350., 363., 368. §-ok, de különösen a köz­tudomásról, a bizonyítási teherről, a bizonyítékok mérlegelésé­ről, a törvényes védelmekről ós az okiratok alaki érvényességére

Next

/
Oldalképek
Tartalom