Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 2. [r.]

73 gas kosztkamai kikötési, végrehajtásokai rendeltek el és foganatosítottak ilyen kamatokra és még legkonzervaiivebb telekkönyvi hatóságaink is a mindenkori kárkamat áh i] megszabott kereten belül bejegyezték a 8%-o1 meghaladó jogügyiéii kamatot, mivel kapcsolatban önként, tolul fel az a meggondolás, hogy nem lehet jogtalannak vagy erkölcstelennek ihinöeitéiM a lelek szabad akaratával, a lejárai előtti időre megállapítod olyan kamatlábat, amelynek a lejárai utáni időre való alkalmazását maga a törvény rendeli el: senki sem vonhatja kétsébe a/.i, hogy a törvénnyel ellenkező szokás keletkezeik A szokásjog legélesebb, törvényrontó erejű formájával, az elavulással (desuetndo) állunk itt szemben. A régi jogiétel oly messze maradi el a körötte fejlődő élettől, ho,gy a szokás teljes-éggel letördeli minden szankcióját és oly ártalmatlanná tette, hogy ünnepélyes ellenvetése, formaszerü hatályon kívül helyezé-e is feleslegessé váll. Magyar jogász előtt feleslege- a szokásjognak a kuttoksorában elfoglalt kimagasló helyéi indokolni vagy védelmezni. Nemzeti jogunk a törvényszó tiszteletben tartásit mellett, sohasem vetette alá magái a tételes kútfő kritikátlan szolgálatának és sohasem fojtotta el az élei jogának a tételes joggal szemhen való érvényre jutását, valahányszor utóbbi a kü/.meggyözödéssel ellentétbe jutott. Ahol a törvénynek az ellenkező szokás által való megváltoztatását szükségesnek és helyesnek látták, bíróságaink mindenkor mohón szívták magukba a szokásjog friss levegőjét, feltéve, hogy azt a jog és az élei eleven sugallata hatotta át. A döntvények indokolása még nem került a nyilvánosság elé, így nem tudom, hogy e meggondolásokkal szemben milyen súlyos érvek estek latba a 35. számú döntvény ilyetén ineghozaíala mellett. Ha nem volna komolytalan ez a feltevés, szinte arra gondolnánk, hogy akármilyen szöveggel jelentkezik is az indokolás, a döntés mögötl meghúzódó^ sugallatszerü indítóok más nem lehetett, minthogy a Curia — a birói gyakorlat jogalkotó szabadságát kifogásoló támadásokká1] -znnben — egyszer ad absurdum kivánta demonstrálni, hogy mire vezet a tételes törvény mindenhatóságának elve. íme — hirdeti a 35. sz. döntvény —ez les/, a magyar jog. ha a szabadra tör*") birói iurisdietio szárnyail megszegve, hozzákötik azokhoz az elkorhadt tételes törvényekhez, amelyek korszerű felfrissítéséről gondoskodás nincsen. Való, a jog helyes fejlődése nem képzelhető a birói szabadság teljes felruházottsága nélkül. De a jog fejlesztése nem a birói ítélkezés privilégiuma: természetes és szerves kialakítása elsősorban az élet fejlődésével lépési tartó törvényhozás feladata. Ali ez, különösen egyes intézményekre, amelyeknekértéke nagy mértekben függ attól a kútfőtől, amelyből erednek. Ilyen a kamalkérdés szabályozása. Más területeken még folyhatik a vita arról, hogy mi a helyesebi), a eélszerübb: kodifikáeió vagy szokásjog, jogbizonyosság vagy az egyén igazsága — ezek a jelszavak küzdhetnek a jogalkotás egyéb vidékein. De ha van kérdés, amelynek megoldása körül a közigazság és az egyén igaza, az átlag szükséglet és az eseli érdek kielégítése egyaránt, csupán a gazdasági élet egészére kiható,