Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - ítéletek és indokaik

64 győztek meg arról, hogy a döntéseknek így kellett létrejönni, söi arról sem, hogy igy jöhettek létre. Hiszem, hogy más tárgyilagos olvasó sem jöhet más eredményre. Minden közöli döntés, tekintel nélkül helyességére, vagy helytelenségére, lehel tárgyilagos jogalkalmazás eredménye. Amennyiben az iró tétele az| jelenti azonban, bog}'' a jogalkalmazásnak szükségképpen ilyennek kell lenni, hogy más. mint ilyen irrationalis erőkből eredő Ítélkezés nincs, ennek az elvnek a leghatározottabban ellentmondok. Ez az ellen!mondás annál szükségesebb, mert az ítélkezés, agy amint az iró azt egyedül lehetőnek ú Ilit ja, megszűnik jogalkalmazásnak lenni s nem egyéb, mint ama irrationalis erők játéka. Én nem vonom kétségbe, hogy a legtökéletesebb jogalkalmazásban is bizonyos mértékben érvényesülnek subjektiv elemek. Régen tulhaladotl már az a naiv felfogás, mintha a biró tiszte egyszerűen abban állana, hogy az előadóit, vagy kideríteti tényekre a jogszabályt, amelyet a törvényhozó ilyen esetekre rendelkezésre adott, rámondja. A köztudat legalább a jogászi köztudat szerint a jogalkalmazás nem ilyen egyszerű logikai folyamat, sőt nem is tisztán logikai, hanem része van benne az értékelésnek* sőt az akarásnak. Az értékelés és az akarás pedig szükségkép szubjektív elemeket tartalmaznak. A cél azonban, amelyre törekedni kell és amely az ítélkezési folyamat irányitója legyen, az emberileg elérhető lehető legnagyobb tárgyilagosság,/nem pedig a szubjektív erőknek teljes érvényesülése. Az iró felíogá^a az ítélkezés lehetőségének a negáeiója, amely az Ítélkezés helyére a sors, a véletlen játékát helyezi, mert mi egyéb a jogkeresők szempontjából az irrationalis erőknek szabad érvényesülése. A tárgyilagos Ítélkezés első feltétele, hogy minél kevésbbé Legyen kétséges az irányadó jogszabály. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minél több legyen a törvény s minél kazuisztikusabb. A hiányl ilan törvényhozás ábrándjáról már leteti az emberiség. De arra mégis törekedni kell és törekedni lehet, hogy a bírónak mód adassék a jogtételek levonására, vagyis, hogy Jegyen miből megállapítani legalább a törvények szellemét. A teljesen magára hagyott bírónál szükségkép gyakoribbak a szubjektív megfontolások. A jogtételeknek ennél a meglévő törvény ékből történő levonásánál az u. n. lörvénymagyarázati szabályok érvényesülnek. A konzervativebb módszerek híve vagyok: tartalomban és formában. A szükség a bírónak szabadabb mozgására is vezethet. Soha sem oda azonban, hogy valamely vélünk születelt mindnyájunkban feltalálható jogban (Bendix: das wahre Recht, wie es in HIH allén lebendig ist; Idee das wahren Rechts, das mii uns geboren ist und über dem positiven Rechte voranlenchlet) keressen jogforrást. Ha volna ilyen valamenynyiünkben élő jog, akkor nem volnának ellentéles jogi felfogások, hanem mindnyájan egyesülnének a közös jogban. A birodalmi törvényszék helyesen tette, hogy olyan időkben, amidőn részben a gazdasági viszonyoknak folytonos vál-