Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Liechtenstein magánjogi törvénykönyve

5 sadalmi és gazdasági jelenségeknek a jogélettel kapcsolatos és a felé orientálódó vizsgálata nj impulzusokat fog adni magának a jogi kutatásnak is és hasznára lesz annak a törekvésnek, amelyet e cikk címére tettünk: a módszeresebb j ogf ej lesztésnek. Liechtenstein hercegség, az osztrák Voraiiberg ós Svájc közé ékelve, eddig lényegében az osztrák jog uralma alatt élt. Érvényben volt az osztrák ált. polgári törvénykönyv még az 1812 febr. 18-iki rendelettel életbeléptetett alakjában, úgyszintén az osztrák kereskedelmi törvény 1865 óta. Ezen az állapoton gyökeresen változtatott az 192b" január 20-án életbeléptetett személy- és társas jogi törvény, amely a nyilván fokozatosan megalkotandó polgári törvénykönyvnek időrendben első, rendszerileg harmadik, 1066 cikkből álló, jelentős és i.agy< rdekü része. A törvény bevezetésében mindenekelőtt alkalmazásának módját szabályozza és rendeli (1. c), hogy magánjogi kérdésekben mindig, közjogiakban pedig akkor nyerjen alkalmazást, ha ezt kifejezetten előírja. A svájci polg. tkv. nyomát követi azzal a szabályával, hogy ha a törvény rendelkezést nem tartalmaz, a biró a szokásjog szerint ítéljen, ha pedig ez sem ad irányítást, ítéljen aszerint, ahogyan mint törvényhozó rendelkeznék, mi mellett kövesse a bevált elmélet és a hagyomány szavát. A Bevezetés állítja fel továbbá a „Treu und Glauben" elvét, a bizonyítás szabályát, a bírói hatáskör általános körvonalait és a nemzetközi magánjog alaptételét. Az Első Rész a természetes személyekről szól. Megtaláljuk benne a modern törvénykönyvek szokásos matériáit, különösen a személyiség védelmét, az abbanhagyási igénnyel (39. c.) és az elégtételre irányuló joggal (40. c). A névjogot kiterjeszti az álnévre is, és pedig nemcsak az irói és művészi álnévre, hanem minden elnevezésre, amelyet valamely személy egy bizonyos tevékenység gyakorlása céljára vagy bizonyos vállalat folyJogalkotás. Liechtenstein magánjogi törvénykönyve.