Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Gondolatok az ügyvédi munkaalkalmak szaporításáról

297 Gondolatok az ügyvédi írunkaalkalmak szaporításáról. i. A balatonfüredi ügyvédi kongresszuson sok oly probléma merült fel, aminek megoldása a speciális ügyvédi érdekeknek csak mellékkérdése volt. Ha azonban a kongresszuson elhangzó't véleményeket, határozatokat a kritika bonckésével vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy ezek a nem par exeellence iigyvéui problémák, melyek legleljebb látszatra volnának ilyennek minősíthetők — ezek a mellékkérdések voltak a kongresszus legnagyobb érdeklődést kiváltó és legbehatóbban tárgyalt kérdései. Az ügyvéd-társadalmat számtalan súlyos megoldásra váró bajánál jobban érdekelték azok a relációk, — ahol az ország és a társadalom hasonlóan számtalan bajának hatalmas, — hogy ugy mondjam, jogpolüikai szemlélete adódott. A kongresszus eredménye bizonyság amellett, hogy az ügyvédség nem „egy" érdekképviselet a szükségképpeni egyoldalúsággal, hanem a nemzeti állam adminisztrációjának egyik nagyvonalú szerve. Szükségképpeni összekötő az in concreto különálló egyén és az államhatalom, mint „jogi foralom" között. A tökéletes jogsegély szerve = az ideális ügyvédség. — A tökéletes jog = az ideállis állam. Mind a két fogalom: a jogsegély és jog, részben anyagi jogi, részben alaki jogi kérdések sorozatából áll, de az u'óbbit nevezhetjük talán szélesebb értelemben a jog adminisztrációjának is. Távol állunk attól, hogy állami berendezésünk bármely ágát, — tehát magát az ügyvédséget is. ideálisnak minősíthessük, mini hogy a tényleg létező és a kivánatos ideális között mindig nagy távolságok vannak. De tény az. hogy a konzervativ világszemlélet — és a létező értékek őrzése mellett — az ideális felé való törekvés, legaktívabb tényezője hazánkban a magyar ügyvédség volt és az ma is. így történt az, hogy Balatonfüreden, ahol saját nyomorúságos életviszonyaink és belső bajaink kiküszöbölésének megvitatására összejöttünk, a vi;a csakhamar a jogállam és az egyéni jog különböző sérelmeire terjeszkedett, s a kongresszus nyolc bizottságának tárgyalása felölelle mindazon kérdéseket, amelyeket a gyakorlatban a jogsegély és a magasabb vonalú köz- és magánjog adminisztrációja akadályaiként vélünk felismerni. A végső konklúzió ezek után az kellett hogy legyen, hogy a nívósabb, jobb és minden tekintetben megnyug'ató igazságszolgáltatás és közigazgafás összefüggő tartozéka a nivós, jó és hivatása magaslatán álló ügyvédség, amelynek nyomasztó gondoktól való mentési'ése éppen olyan fontos feladat, mint bármely közfunkcionárius megélhetésének biztosi'ása. Ez volt tehát, amint mondtuk, a következménye annak, hogy bár a kongresszus az ügyvédség gazdasági és speciálisan