Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 10. szám - A csődönkívüli támadójog kérdése
258 végcél elérésére alkalmatosak. Ha a gyakorlati életben akár törvény hiánya, akár pedig létező törvény hiányossága folytán az anyagi igazság nem "érvényesülhet, a törvényhozásnak feladata a hiányt vagy a hiányosságot pótolni. Mindezekkel kapcsolatosan állapítsuk meg, hogy a esődönkiviili támadójog terén nálunk ezidőszei-iiit mi a helyzet. Utalással e tekintetben is fentemiitett 1892. évi törvénytervezetemre és annak indokolására, a közismert helyzet az, hogy csődtörvényünk 87. §-a szerint, ha a esődnyitási kérvény elintézésekor az tűnik ki, hogy a. tényleg létező vagyon az eljárási költségek fedezésére nem elegendő, a csődöt csak akkor lehet elrendelni, ha a hitelezők a csődeljárási költségek viselésére készeknek nyilatkoznak és a bíróság által e célra megállapított összeget leteszik. Miután a törvényhozás mind e mai napig meg nem alkotta a esődönkiviili támadójogot, a esődtörvény most idézett rendelkezéséből az az évtizedek óta felpanaszolt gyakorlati helyzet alakult ki, hogy valóságos prémiumban részesül az az adós, aki a esőd megnyitása előtt vagyonát bármely formában a hitelezők elől elvonta, vagy elvonni engedte, inert éhben az esetben csődöt csak biztosíték mellett lehet ellene nyitni, támadni pedig nem lehet, mert nincs esődönkiviili támadójog. Évtizedek óta sürgetik kereskedői körök és joggal, hogy ez az igazságtalan helyzet orvosoltassék, minthogy ezekben a majdnem mindennapi esetekben győzedelmeskedik a rosszhiszeműség és orgiákat ül az igazságtalanság. Mert hiszen észszerűen nem lehet feltételezni, hogy a hitelező, aki támadni akar, a holt pénzre még egészséges jó pénzt áldozzon a végből, hogy esődöl nyissanak a közadósnak csődelőtti jogcselekményeinek megtámadása végett, aminthogy a majdnem 50 éves gyakorlat alatt ez alig is fordult elő. Nem lehet ezt kivánni és feltételezni, annál kevésbbé, mert ha már akadna hitelező, vagy hitelezői csoport, amely ezen áldozatra kész volna, az eredményes megtámadás rá nézve gyakorlati értékkel sohasem járna, amennyibei) a. támadás tárgyát előreláthatólag megemésztenék a csődeljárás költségei. Ez a megfontolás indította annakidején Szilágyi Dezső néhai igazságügyminisztert arra, hogy a esődönkiviili támadójog anyagát törvényileg — még pedig a csődjogtól és annak reformjától független külön törvényben — szabályozza és ezek figyelembevételével lettem a már ismételten hivatkozott törvénytervezet kidolgozásával meghízva. A cikkíró ur nézete szerint a csődönkivül való támadásra elegendő a római jogi Pauliana. Nem tehetem magamévá cikkíró urnák