Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - A csődtömeggondnok szegényjoga

240 akar visszatérni az 1923 : XXXIX. t.-c.-et ellenkező törvényekhez, a kamatkérdést újra akarja szabályozni, annak megtörténtéig pedig fenntartja az 1923 : XXXIX. t.-c. szerint fennálló jogállapotot. A törvény lehet jó vagy rossz, a gazdasági helyzetnek megfelelő, vagy azt figyelmen kivül hagyó, de addig, mig az hatályban van, alkalmazandó. Már pedig kimutattuk, hogy a jelenlegi helyzetben a 4960/1927. rendelet oly törvényen alapszik, melyet nem létezőnek tekinteni nem lehet s igy annak, hogy a régi kamattörvényekhez visszatérjünk, jogi megokoltsága nincs. Hogy az intézkedés megfelel-e a gazdasági élet kivánalmainak ? a törvény alkalmazásakor azt kutatni nem lehet. Az én véleményem az, hogy a kárkamat mérve megokolt, mert hiszen 5%-ért kölcsönt felvenni a mai világban igazán nem lehet, másrészt pedig javuló hiteléletünket romba dönti az, ha az adós abban a helyzetben van, hogy jó üzlet neki tartozását nem kiegyenlíteni. Ámde másnak sincs ellentétes véleménye. Ez azonban de lege ferenda-kérdés. De lege lata a kárkamat megítélését megtagadni tételes törvényeink intézkedése következtében nem lehet. Dr. Rakovszky Menyhért. A csődtömeggondnok szegényjoga. A csődtömeggondnokok igen gyakran vannak abban a helyzetben, hogy mint felperesek aktiv pereket kénytelenek folyamatba tenni oly esetben is, midőn a csődvagyonból még a készkiadásokra sincsen fedezet. Igen sok esetben előfordul ugyanis, hogy a követeléseken kivül más csődvagyon nincsen, úgyhogy ilyenkor a tömeggondnok a tetemes bélyegköltséget és Ítéleti illetéket a sajátjából előlegezni s ha a per elveszett vagy a követelés nem hajtható be, akkor azt a sajátjából végleg is megfizetni tartozik. A bíróságok joggyakorlata ezen kérdésben nagyon is divergáló. Egyik bíróság megadja, a másik pedig nem engedélyezi a tömeggondnoknak a szegényjogon való perlés jogkedvezményét. így a budapesti Tábla VII. P. 4305/1926. sz. határozata megadta a tömeggondnoknak a szegényjogot, mig pl. a budapesti kir. Törvényszék 22. Pf. 14036^3/1926. sz. végzésével nem adta meg a szegényjogon való perlésnek a jogkedvezményét a tömeggondnok részére. Akik nem adják meg a szegényjogot, rendesen azzal érvelnek, hogy ha nincs vagyon, akkor a csőd beszüntetendő. Ez azonban tévedés, mert ha a követelésen kivül nincs más csődvagyon, de követelés van, akkor nem lehet azt mondani, hogy egyáltalában nincsen csődvagyon. Ilyen esetben és ilyen magyarázattal nemcsak a tömeggondnoknak, de senkinek sem lehetne megadni a szegényjogon való perelhetés jogkedvezményét, mert a szegényjogon perlekedőknek vagyonuk nincsen, csak követelésre gondolják magukat jogosultsággal biroknak. Már pedig, akinek vagyona nincsen, de követelése van, annak meg kell adni a szegényjogot. Akik megtagadják a tömeggondnoktól a szegényjogot, azt is szokták érvül felhozni, hogy a tömeggondnokság elvállalásakor a tömeggondnoknak szabad választási joga volt a tekintetben, hogy elvállalja-e a tömeggondnokságot és különben is az eljárási költségek tekintetében biztosithatja magát. Ez egyik sem komoly érv. A tömeggondnokság visszautasítása rossz vért szül a bíróságnál. Az eljárási költségeket sem lehet mindig biztosítani, mert ha hivatalból nyitják meg a csődöt, ami nem sikerült kényszeregyesség után rendszerint bekövetkezik, ekkor nincs az a csődöt kérő hitelező, akitől az eljárási költséget előre kérni lehetne.