Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Holttányilvánitás, házasság, gyermek

235 V. 7., JH. 1072.), mely szerint, ha az asszony férje holttányilvánitása után szül gyermeket, anélkül, hogy uj házasságra lépett volna (tehát a HT. szerint anélkül, hogy régi házassága megszűnt volna) : mégis alkalmazni a holttányilvánítási vélelemnek általános (nem HT.-beli gyengébb) következményeit kell, s tehát kötelezni lehet a gyermeknek tartására azt, aki természetes apának vélelmezendő, b. gy. Hatáskör a valorizáció kérdésében. Ez egyike azon pontoknak, amelyeken 1927 folyamán éles fordulatot vett a gyakorlat. Előzőleg (mint azt részletesen kimutattam „Valorizációs joggyakorlatunk 1927-ig" c. füzetem 31. lapján), a kir. bíróságok előtt az az elv uralkodott, hogy a valorizációs jogvita rendes polgári perutra tartozik (közelebbről: az általánosan illetékes bíróság elé) még olyankor is, amikor maga az alapkérdés más fórum elé van utalva. Konstruktive ezt arra a régebbi szemléletre alapították, hogy a valorizációs igény az alapkövetelésen kívülálló, kártérítési jellegű önálló igény. Praktice nagy hasznára volt a valorizációs törekvéseknek a rendes birói hatáskörbe vonás, teszem olyan egyébként közigazgatási útra maradó ügyekben, amikor az államot perelték, mert késedelmesen fizetett valakinek. Természetesen az érdekelt közigazgatási fórumok a maguk részéről nem mondtak le vitássá tett kompetenciájukról, és így pozitív hatásköri összeütközések révén a Hatásköri Bíróság elé került a kérdés. Ez már most a rendes birói hatáskör ellen döntött : ,,Állandóan alkalmazott szabály, hogy amely hatóságnak a hatáskörébe az alapkövetelés tartozik, ugyanoda tartozik a követelés átszámítására (valorizálására) irányuló igény elbírálása is". (1926 nov. 15., 1926 Hb. 46. sz., Ig. Közi. 1927 6. lap sub 43/1926. Ugyanúgy az ugyanaznap kelt Hb. 75., 78. és 80. számú határozatok is, olv. ugyanott 7—8. lap rendre sub 51., 52. és 53/1926 ; továbbá Hb. 48. sz.1926 X. 11., ugyanott 6. lap sub 44/1926 ; v. ö. Ptjt 1926 12. sorsz. : Hb. 15/1924, id. Ptjt. 1927 25. sorsz.-nál és Hb. 12. sz., 1927 IV. 25., Ig. Közi. 1927 72. lap sub 25.). Theoretice a hatásköri konfliktusok legfőbb fórumának e döntései a haladottabb „identitási" felfogásra baziroznak. Praktice az ügykategóriák nagyrészében visszavetik az alapos igényeket a ,korona = korona" kietlen régióiba. A jog iróniája és paradoxonja : az átértékelés elvi győzelme következtében vereséget szenvednek egyes in concreto valorizációt kérő érdekeltek ! A kir. bíróságok természetesen alkalmazkodnak a Hatásköri Bíróság döntéséhez és ujabban már rendre megtagadják ilyen esetekben hatáskörüket. így pl. törvényes gvermek tartásdijának felemelését immár átengedik a gyámhatóságnak (Guria III. 1907/1927, 1927 V. 18. JH." 982,