Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Az állami tisztviselők hivatali illetményeire vezethető végrehajtásról

229 Mélyreható változtatást hoznak a végrehajtási jog ezen részének egész rendszerébe az 1918 : XXII. t.-c. és az annak alapján kiadott 136.193/1918. P. M. és a 88.505/1924. P. M. sz. rendeletek, melyeknek értelmében az összes állami tisztviselők és nyugdijasok — akiknek éppen a fentidézett 1918: XXII. t. c. alapján a Pénzintézeti Központ tisztviselői fizetésükre hitelt folyósíthat — fizetésére és fizetés jellegével bíró egyéb járandóságára (a lakbér kivételével) végrehajtás nem vezethető, csak a közszolgálati alkalmazott köztartozásai, valamint feleségét, le- vagy felmentő rokonait illető és törvénytelen gyermeke javára megállapított tartási követelések erejéig. (8. §.) A Vn. 6. §. 2-ik bekezdésének a lakbérjárandóságra vonatkozó intézkedéseit ezen törvény nem változtatta meg, úgyhogy az előbbi rendelkezések maradtak hatályban. (10. §.) Az 1918 : XXII. t.-c. nagyon szép gondolatot akart megvalósítani, mert a köztisztviselőket olcsó és gyors hitelhez kívánván juttatni, ezzel a középosztály magvának helyzetén óhajtott javítani. A törvény életbelépte óta elmúlt kilenc esztendő azonban, sajnos, nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeke^ a törvényhez fűztek. A tisztviselők részére igényelt hitel folyósítása nehézkes és körülményes, úgyhogy rendszerint éppen akkor nem tudja az igénylő a kölcsönt azonnal kézhez venni, amikor az sürgősen szükséges volna, és miután a folyósítás sokszor hónapokig elhúzódik, kénytelen — tekintettel arra, hogy komoly pénzintézet semmi esetre sem folyósíthat hitelt valakinek, akinek esetleg egyetlen lefoglalható értékére, a fizetésére nem lehet végrehajtást vezetni — az uzsoráshoz fordulni. Nagyon helyesnek tartom azt az elvet, hogyha az állam tisztviselőinek a Pénzintézeti Központ utján kölcsönt ád, akkor ezen kölcsön az állam részére biztosítva is legyen s éppen ezért helyes, hogy a köztisztviselő tartozásait egy központi szervnél nyilvántartsák. Azt is helyeslem, hogy a Pénzintézeti Központ által folyósított hitel minden egyéb hitelezőt — persze a tartási igényt támasztó hitelezőket és az adós köztartozásait itt is előnyben részesítve — esetleg már a törvény alapján is megelőzzön, azonban nem tudom megérteni, miért legyen minden hitelező elzárva attól, hogy adósát — aki véletlenül köztisztviselő — végrehajthassa. A mai állapot, azt hiszem/, csak a köztisztviselői kar 5—10 százalékának kedvez, amely azelőtt sem fizette ki adósságát per és végrehajtás nélkül, most pedig egyszerűen nem fizet, mert tudja, hogy nem lehet végrehajtani, és már akkor, amikor hitelbe vásárol vagy valamilyen egyéb adósságot csinál, tudja, hogy rajta tartozása összege behajthatatlan, a másik 90—95% hitelót ezzel szemben határozottan rontja. Meg kell még emlékeznem e helyen arról is, hogy az 1918 : XXII. t.-c. rendelkezésein mostanában törvényhozásilag is változtatni kívánnak az illetékes tényezők. Az országgyűlés képviselőháza a közelmúltban szavazta meg azt a törvényjavaslatot, mely cime szerint „a közszolgálati alkalmazottak és nyugdijasok hivatali járandóságait terhelő iarto-