Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Osztrák törvényjavaslat a hites revizorokról

20 végrehajtási törvény novella-tervezete. A novella-tervezet szakit a mi végrehajtási eljárásunknak azzal a rendszerével, amely a mindenkori fizetés meghatározott kvotális részét tekinti csupán végrehajtás alá vonhatónak. A mi végrehajtási törvénynovellánk szerint csupán a fizetés %-a vonható végrehajtás alá s ezen belül érvényesülnek a 24, illetve 12 milliós létminimumok. Ezzel szemben az osztrák novella-tervezet csak bizonyos értékhatárig tartja fenn ezt a kvotális rendszert, a lefoglalható és le nem foglalható fizetésrészek százalékos arányának megállapítását, bizonyos értékhatáron felül azonban szakit ezzel a kvotális rendszerrel s amig az egyik oldalon felemeli a létminimumot, addig a másik oldalon egy bizonyos mértéken felül az egész fizetési többletet végrehajtás alá vonhatónak nyilvánítja. A tervezet álláspontja ebben a tekintetben az, hogy aki hitelt vett igénybe, az csupán egy bizonyos létfenntartási összeg erejéig igényelheti szociális szempontból a végrehajtás alól való mentességet, azon feiül való jövedelme pedig teljes egészében hitelezői kielégítésére fordítandó. Ezt a végrehajtás alól mentesített maximumot az osztrák tervezet 3200 schillingben állapítja meg, kimondja azonban, hogy a 3200 schillingen felüli fizetés teljes egészében és minden korlátozás nélkül lefoglalható. A kedvezményezett családjogi és tartásdíj igényeknél az 1600 schilling a végrehajtás alól mentesített jövedelem maximuma. Egyébként a novella rendszere az, hogy 1200 schilling létminimumból indul ki, 1200 és 4800 schilling között a végrehajtás alól mentesített összeg 18 és 22% között mozog, a 3200 schillingen felüli jövedelmet pedig a novella a foglalás alól nem védi. Az osztrák novellának ez a rendszerváltozása, mely bizonyos határon felül a kvotális rendszerrel szakítván, a végrehajtás alól való mentesség kedvezményét a magasabb fizetési összegek tekintetében teljesen kizárja, azt hisszük, a helyes irányt jelöli meg az alkalmazotti járandóságok lefoglalásának kérdésében. Azt a szociális szempontot, hogy a végrehajtás az adóst teljesen tönkre ne tegye, a legelemibb életfenntartástól meg ne fussza, a helyesen megállapított létminimum kellően biztosithatja. Azonfelül azonban, egy relatíve magasabb életszínvonalnak megvédése, indokolatlan és túlzott előny-nyujtás az adós részére a hitelező rovására. Az önálló gazdasági tevékenységet folytató iparosnak és kereskedőnek szinte mindenét végrehajtás alá lehet vonni s ezáltal ekzisztenciájában teljesen elpusztulhat. Ezzel szemben különösen most, amikor a családi részvénytársaságok és szövetkezetek oly nagymérvű elszaporodásával állunk szemben, a gyakran igen magasan megszabott igazgatói javadalmazásoknak csupán Va-a, vonható végrehajtás alá. A szociális szempontot a létminimum megfelelő megállapításával kell biztosítani, a hitelező jogos érdekeit pedig a fizetésnek egy meghatározott mértéken A elüli korlátlan lefoglalási lehetőségével kell biztosítani. Dr. György Ernő. Bérlő fölmondása. Felperes 1918 október 19-én kötött bérszerződéssel bérbevette alperesek kávéházhelyiségét 1923 november 1. napján kezdődő hatállyal 10 évi időtartamra. Felek az 1921. évi szeptember 26. napján kötött pótszerződéssel a bérszerződés hatályának kezdetét, az eredeti szerződés egyéb határozmányainak épségbentartása mellett kitolták 1926. évi november hó 1. napjára. Felperes 1926. évi május hó 15-én a bérletet a 2840/1926. M. E. számú rendelet 4. §-ának 2. bekezdése alapján felmondta alpereseknek és minthogy utóbbiak a 'elmondást nem fogadták