Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kamatproblémák

zett törvény rendelkezésit, hogy pótolja egy ujabb, belső indokolását szintén elvesztett, a jogi fogalmak nem is azonos, csupán rokon területét szabályozó törvénnyel. Kamatzsungelünkben tehát ha nem is legitim szűket^ szőrként, de más modern kútfő hiján, tényleges szükségből mégis ez a torvény uralkodik. Nagyon gyengén csillogó farostnak bizonyul azonban, amelynek pislogó ténye a legkitaposottabb tényállások útjait sem képes i rányitólag megvilágítani. Törvényes kamatként birói gyakorlatunk tőketartozás után leggyakrabban a magasabb miniszteriális kamatlábat (most 18%) itéli meg. Kártéritési, késedelmi és pe,rkamat, a praxis szemléletében — mint említettem — összefolynak. De éppen olyan gyakran bukkannak fel Ítéleteinkben a jegybanki kamatlábat 2 százalékkal meghaladó „mérsékeltebb" kárkamat (id. t. 2. §. II. bek.), mint törvényes késedelmi kamat, a mérsékelt kamat és a régi öt százalékos kamatláb közti skála minden fokozata, vagy ismét a klasszikus kamattörvény anakronisztikus késedelmi kamata: és nincs az az elvi magaslat, amelyről nézve valami rendszert tudnánk fölfedezni az ötletszerűen jelentkező, divergáló megállapításokban. Váltóperben is például majdnem minden esetben törvényes kamatként az 1923. évi 39. t.-c. 18 percentjét alkalmazták bíróságaink. Viszont a P. VII. 3355/21. sz. ilé-Iet atavisztikus visszaütésként, tisztán formalisztikus indokolással csupán 6 százalékot itél meg, mondván, hogy a váltóadós, aki a törvény értelmében csupán a váltó tartalma szerint felelős, még akkor sem kötelezhető magasabb kamat fizetésére, ha a váltó alapjául szolgált ügyletben magasabb kamat fizetése köttetett is ki (u. az P VII. 4985/25). A tőke valorizációja mellett az 1923. 39. t.-c. értelmében (3 §) a mérsékelt kárkamat jár, amely azonbana törvényes késedelmi kamat (5%) szintjéig szorítható. Eleinte ez enyhítő szakasz felhatalmazására támaszkodva a birói gyakorlat szabályt csinált a kivételből és a VII. tanács pl. konzekvens gyakorlata elvi záróköveként szögezte le, hogy ,,valorizált tőke mellett csak a törvényekamat (5%) jár, mert ily esetben a hitelező tőkekövetelését annak kamataival együtt teljes mértékben megkapja". (PVll 2246/24, 3917, PVTTI 3979, PIV 2551/24. sz. ítéletek). A valorizácié>s különbözet ntán később hoszszu ideig állandóan megítélte a kamatot a Curia (PIV 2026, 2652, 1940/24), és a tőke valorizálása mellett is hajlott a mérsékelt kárkamat megítélésére. így részben valorizált tőke után 27%-ot (PVII 2480 24.). teljesen va-