Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Az ügyvédi munkakör és munkaalkalom kiszélesitése

Az ügyvédi munkakör és munkaalkalom kiszélesítése 63 mull tapasztalataiból. Fájdalom, túlságos mértékben voltunk jogásznemzet s kelletténél kevesebb gondol fordítottunk a gazdasági életre. Kiég e részben csak a hangadás, mert a probléma ezen részének részletes kifejtése c cikk kereteit messze kitágítaná. Kzek után rátérek arra a kérdésre, hogy milyen módon lehetne az ügyvédi kar jelenlegi munkakörét és munkaalkal­mait kiszélesíteni. A polgári peres eljárás terén mindenek elölt vissza kellene állítani az 1911. évi I. t.-c-re vonatkozólag a tör­vény alkotása, illetve életbeléptelése idején létezett állapotot, vagyis megkellene szüntetni mindazokat az eltolódásokat, amelyek az 1925. évi VIII. t.-e. megalkotásával és az ezen törvénnyel párhuzamosan kihirdetett értékhatár rendelettel az értékhatárokra, a kötelező ügyvédi képviseletre s a jogorvos­latok korlátozása körül életbeléptek. A hivatkozóit törvény 00. §-a értelmében e törvény egyes rendelkezéseit amúgy is csak bárom év tartamára kontemplálta. A polgári perenkivüli eljárás terén szükséges volna mindenekelőtt annak intézményesítése, hogy polgári és telek­könyvi ügyleteket tartalmazó okiratokat csakis ügyvéd vagy közjegyző vehet fel. Ugyancsak be kellene hozni, hogy polgári bíróságokhoz — ideértve természetesen a telekkönyvi hatósá­gokat is — intézendő minden perenkivüli beadvány csak ügyvéd vagy közjegyző ellenjegyzése mellett' adható be. Be kellene hozni törvényhozásiéig, hogy az ügyvéd bizo­nyos számú éven keresztül folytatott kifogástalan önálló gya­korlat után jogosítvánnyal legyen felruházható az igazságügyi kormány által közokiratok felvételére. Ha ezt elérni nem sikerül, arra mindenesetre nagyfigyel­met kell fordítani az ügyvédi kamarák vezetőségeinek, hogy uj törvényalkotások keretében ne vonassanak el az ügyvédi kartól munkaalkalmak, amikor ezt a közérdek nem kívánja. így például felemlítem, hogy a korlátolt felelősségű tár­saságokról szóló törvénytervezet 2. §-ában az van lervbevéve. hogy a- társasági szerződés érvényességéhez közokiratra legyen szükség. Nem látom be ennek szükségességét a közérdek szem­pontjából, mikor kereskedelmi törvényünk értelmében sem részvénytársaság, sem szövetkezet alapszabályainak érvényes­ségéhez közokirat nem kívántatik meg s amikor a legfonto­sabb cégbejegyzési aktusoknál a névaláírások közjegyzői hite­lesítése elegendő. A tervezett rendelkezése megint csak egy* munkaköri és alkalmat vonna el az ügyvédi kartól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom