Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9-10. szám - Almási Antal: A kötelmi jog kézikönyve [könyvismertetés]

318 szélyét a vevőre hárítja, viszont a 112-es számú határozat a tulajdonjog fenntartással eladott és átadott áru veszélyét a vételár kifizetéséig az eladóra háritja. Almási az ellentétet azzal oldja meg, hogy mindkét esetben a tulajdonjog átszállásához fűződik a veszély és a telekkönyvi átírás híján is átszáll az ingatlan tulajdona a telekkönyvön kívüli átadással. Ez a magyarázat mesterkélt és erőltetett. A magunk részéről helytelennek tartjuk a 112. számú határozat álláspontját, amely az átadott dolog veszélyét is az eladóra háritja, akinek már semmi ingerenciája magára a dologra nincs. Egyébként is intencióellenes, hogy amig a közönséges vételnél az átadás után feltétlenül a vevő viseli a veszélyt, hogy ugyanakkor a tulajdonjog fenntartásának, amelynek lényege az eladó kedvezményezettebb helyzetének megteremtése, az a hatása legyen, hogy az eladó helyzete éppen az ö érdekeit szolgáló kikötés folytán váljék kedvezőtlenebbé. Gazdaságilag is indokoltabb a veszély terhét a dolog birtokában levő vevőre hárítani, aki bármennyire is véletlenül következzék be a veszély, mégis csak inkább képes a dolog fizikai birtoka révén a veszély ellen védekezni. E ponton is szívesen láttuk volna azt a kritikai szellemet, amit például a Kúria accreditiv gyakorlatával szemben (473. 1.) vagy az ellátási szerződés törvényhozási szabályozásával szemben (717. 1.) megüt. Igen rokonszenvesek a valorizációval kapcsolatos megjegyzései, bár nem osztozunk abban a véleményben, hogy a valorizációs gyakorlat ingadozásai a kelleténél jobban panaszoltak lennének. (108. 1.) Különösen helyén való a részfizetés kötelező elfogadása melletti állásfoglalása (116. 1.) és örvendetesen állapithatjuk meg, hogy a birói gyakorlat, amely hosszú ideig tartotta magát ahhoz a régi jogtételhez, hogy a váltójog területén kivül a részfizetés elfogadása nem kötelező, ujabban mindinkább általános szabállyá teszi a részfizetés kötelező elfogadását. A szaksajtóbirálatnak megvan az a hivatása is, hogy a közönséget a könyvek értékéről tájékoztassa és mintegy a közönség helyett végezze el a válogatás munkáját. Az adott esetben ezzel a munkával lekéstünk. Jogászközönségünk tisztában van Almási könyveinek értékével és Almásinak ez a kézikönyve, amely a háború óta az első rendszeres összefoglalása a kötelmi jog anyagának, már is széleskörű elterjedtségre talált. Dr. Beck Salamon. Verschuldensprinzip, Verursachungsprinzip. Irta: Marton Géza, debreceni egyetemi tanár. (A debreceni Tisza István tudományos társaság kiadása.) A könyv német nyelven igen világosan ós kimerítően ismerteti a vétkességi és az objektív kártérítési elméleteket és uj egységes megoldást keres. Nagyon örvendetes, hogy a könyv a jogfejlődés irányának megfelelő, a kártérítés kérdését a büntetőjogi eredetű vétkességi elvtől függetleníteni akaró megoldás mellett foglal állást. Igen meggyőzően bizonyítja a subjektiv vétkességi teória tarthatatlanságát és hogy az átlagember alapulvétele a vétkesség megállapításánál tulajdonképpen a vétkesség nevének a megtartása, ?; lényeg és a valódi tartalom nélkül. Nagyon helyesen fejti ki a