Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

Változatok a V-huron. árut, amelynek ára közben aranyértékben is emelkedőit óriási nyereséggel adta tovább) legyen-e elállás, legyen-e ;i szerződés módosítása (köteles-e az eladó felértékelt vételár ellenében szállítani), vagy ne? De visszatérve gondolatunk országútjára : Vorausselzung-tan ebben a korlátlanságában nem nyert polgárjogot sem az elméletben (v. ö. különösen : Lenel az Archív förciv. Praxis 74. k. 213., 79. k. 49. 1.), sem a polg. tkv. javaslalában, sem a birói gyakorlatban (v. ö. Rg. Rntsch. 24. k. 170. L). A polg. tkv. tjavaslata a szerződések tanában a feltételezésnek úgyszólván semmi szerepet nem juttat (v. ö. különösen 772., 776. §§.); csak az egyezség köréhen igen szük korlátok között (1445. §.>. Ha az Ind. azt mondja (az 1441—1442 §-okhoz II. alatt), hogy ez a tétel lényegileg csak a 777. ij. lbiz. sz. 778. §.) általános szabályának az egyezségre alkalmazása, agy ez nyilván helytelen. Ha helyes volna : a szabály fölösleges volna. Amit e tanból helyesnek lehet elfogadni, csak annyi, hogy a szerződéstől való elállásra jogosit az oly feltevés meghiúsulta, amely kifejezetten vagy feltehetőleg a szerződés alkotórésze (polg. tkv. tjav. 776. §.: „tartalma") volt. Ami a szerződésnek nem ilyen alkatrésze, hanem csak .alapja", Miiként a J. mondja, ez az indokbeli tévedés birodalmába tartozik, amely a szerződés hatályát nem érinti. Bármiként álljon is azonban ez a kérdés, :t J. két gondolatjel között intézi el azt, hogy előbb fel kell vetni a valorizálás gondolatát s csak ha a bíró azt „a felek vagyoni helyzetére vagy az eset körülményeire figyelemmel célravezetőnek nem találja", torjen át a szerződés felbontására vagy módosítására. Latjuk azonban a fentiekből, hogy a helyes gondolatsor a gazdasági lehetetlenülés esetében ellenkező irányban halad : hiszen visszterhes szerződésnél a felértékelés már éppen a szerződés „módosításáénak legfőbb esete! A kuszaságnak, amly a J, 11. §-át egyáltalán jellemzi, ime felfedtük egyik lényeges okát. Kgyáltalán : amint egyszer felismertük azt, hogy az átértékelés a visszterhes ügyletek körében csak egyik módja a gazdasági lehetetlenülés folytán előállott jogi helyzet megoldásának, a helyes szabályozás számára csupán két tit rnarad : vagy kihagyni a maga köréből a gazdasági leheletlenülés kérdését általában vagy azt tenni meg a szabályozás kiindulópontjának s az átértékelés kérdését, mint annak egy speciális alkalmazását rendezni. Meg szembetűnőbb a mondottak helyessége, ha a 11. §. most bírált rendelkezését egybevetjük a 10. 2. bekezdésével, ahol fel vannak sorolva a valorizálás alapjaként figyelembe veendő körülmények. Természetes, hogy ezek között is szerepelnek ugyanazok a .feltételezések", amelyek meghiúsulta miatt gazdasági lehetetlenülés alapján elállásnak vagy módosításnak volna helye: az előre nem látható változás az általános gazdasági viszonyokban (tehát elsősorban a pénzromlás), a szembenálló szolgáltatások arányának felborulása stb. Persze : hiszen a 10. §. 2. bek. csak egyik esete a gazdasági lehetetlenülésnek, amennyiben visszterhes ügyletről van szó. Más a helyzet az ingyenes ügyleteknél, ahol a szolgáltatások aránytalansága fel sem merülhet abból az egyszerű okból, mert a szolgáltatással nem áll szemben ellenszolgáltatás, tehát nincs mit arányosítani. Itt 2*