Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A nyugdijvalorizáció kérdése az átértékelési javaslatban

A nyugdíj valorizáció 11 Ha valahol, ügy épp a javaslat 18—26. §-ainál lenne elengcdhetlen a fenti kölcsönhatás. Nézetem szerint a javaslat fenti íjainál ez a kölcsönhatás, hogy ngy mondjam nincsen meg paritásos alapon, amennyiben az értelmi momentumok javára, szemben az érzelmiekkel, meglehetős eltolódás vehető észre. Jelen cikkem keretén belül, a javaslat szociális vonatkozásaira nem igen kívánok kitérni, mert e tekintetben a különböző érdekképviseletek már tulon tnl kifejtették és leszögezték álláspontjaikat ; részemről főleg jogászi szempontból kivonok a javaslattal foglalkozni, különös tekintettel arra, hogy az eddigi birói gyakorlat és a javaslat vonatkozó intézkedései, között, mily mértékben állapitható meg kölcsönhatás. A birói gyakorlat, — törvényes intézkedés hiányában — a nyugdijak valorizálásánál abból indult ki. hogy a nyugdijtartozás egy sin generis jellegű kötelem, melynek tartalmát egy pénzkövetelés képezi, célját tekintve viszont arra szolgál, hogy a nyugdijas alkalmazott megélhetéséhez, létfenntartásához, hozzájáruljon, (lásd e tekintetben bővebben szerzőnek a Jogállam 1925. évi 8—9 füzetében megjelent crtékezését: A nyugdijak valorizálásáról.) Az előttünk fekvő javaslat teljesen szakit azon elvvel, mely szerint a nyugdijtartozás tartási jellegű elemeket is foglalna magában és pusztán az képezi elvi kiindulási pontját, hogy át akarja hidalni „<? pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányokat.'1 — (18. §.) Megjegyzendő, hogy avpressis verbis ez sincsen kimondva, csak a eontrario következtethető ez a 18. §-bair lefektetett ama negatív szabályból, hogy ..a nyugdijjárandóságnak átértékelt összege nem haladhatja meg a pénzért ékcsökkeu étéből eredő hátrány teljes kiegyenlítését." A javaslat indokolása nem mutat rá kifejezetten, hogy az át — illetve helyesebben mondva a felértékelés jogalapjául, a birói gyakorlatokban és jogi irodalomban kijegecesedett különböző elvek melyike képezi a felértékelés jogalapját. A javaslatnak 19. §-ából, mely az átértékelés mértékét határozza meg, nyilvánvaló, hogy az átértékelés alapjául az adós gazdagodását veszi és igy az u. n. ..gazdagodási teória" alapján áll. yiz a megoldás helyes és megnyugtató eredményhez vezethet az u. n. tiszta pénztartozásoknál. Nem számol azonban a javaslat azzal, hogy mint fentebb is emiitetettem, a nyugdijtartozás, illetve kötelem nem minősíthető tiszta pénzkötélemnek. hanem egy suigcneris jellegű célkötelemnek, melynél a felek akarata oda irányult, hogy a hoszszabb szolgálati idő után, az alkalmazott olyan járadék bír-