Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Vétő fél védelme

A vétő fél védelme szik. Igazságtalan és méltánytalan dolog volna, ha bizonyos gyors lebonyolítást igénylő ügyek függőben maradnának és a másik fél biztonságérzetét aláásnák. A Damokles-kardszerü helyzetek gyors liquidálása erős jogérzeti követelmény, amely már régi időkben is felütötte fejét. Nagy Lajos az aranybullát megerősítő 1351. évi törvényben (18, cikk) kimondja, hogy a költözni kívánó jobbágyok „a korábbi tettökért nem . gátolhatok, sem vagyonúkban, sem személyükben nem foglalhatók." Legtisztább ez a rendelkezés a Ptkj. 1153. §-ában, amely szerint a nem kellően teljesítő eladó felhívhatja vevőjét, hogy záros határidőn belül nyilatkozzék, kivánja-e az elállást gyakorolni azzal a hatállyal, hogy a határidő letelte után az elállási jog már nem illeti meg a vevőt. A vételi kártérítési jog köréből két idevágó esetet emelünk ki. A bírói gyakorlatban igen sürün • találkozunk döntésekkel, amelyek általános jogi elvek (senki se nézheti tétlenül saját károsodását - quod quis ex sua culpa damnum sentit. non intelligitur damnum sentire — mindenki köteles a kár elhárításában közreműködni) alapulvételével lényegben a károsító (vétő) fél érdekében állítanak fel szabályokat. A bíróság gyakorlatában a kárelhárítási elv az utolsó másfél évtizedben domborodott ki erőteljesebben. A felfogások változásának jellemzésére ideiktatjuk Szentmiklósi Márton könyvének egy tételét, amely a használt kifejezések élességével is hü tükörképét adja a henne vallott felfogások mély begyökerczettségének. .Az élet martyrium volna, ha mindenkitől megkívánnék azt, hogy ténykedéseivel a mások érdekeit előmozdítsa, vagy tetteivel mások érdekét ne sértse. S végre is, amit az nyerne a réven, azt elvesztené a vámon, mert neki is gondoskodnia kellene másokról." (A római jog institúciói 251. I.) Amit Szcntmiklósy martyriumnak tartott, az íme rövid fejlődési idő alatt a jog széles területén nehézség nélkül elviselhető jogszabály, jogi kötelezettség lett, amely nemcsak a bűntelen, de a vétő javára is megszólal. A nem végrehajtási árverések során is sokáig kisértett a Verwirkung szelleme. Emlékezünk még a bírói ítéleteknek szinte terminus technikussá vált körülírására, hogy az árverés — valamelyes hibássága okából — „nem tekinthető az ellenfél rovására történtnek." Ezt a kifejezést használja a Kúria 588/1905. V. sz. elvi jelentőségűnek nyilvánított határozata is (Polgári jogi határozatok tára 11. k. 348. szám), amely a szabad kézből történt eladást oly árunál, amelynek sem piaci, sem tőzsdei ára nincs, az áruval való szabad rendelkezésnek és az ügylettől való elállásnak tekintett, amely a kártérítési igényt elvileg kizárja. Az idevágó gyakorlat fej-