Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A megbocsajtás házassági jogunkban [ismertetés]

133 lisztázni. vájjon a megbocsátáshoz akkor is füzödnek-e a törvényben előirt joghatások, ha az az embernek bennrejlö lelki állapota, érzése marad (amint fűződik pl. az egyébként kifejezésre nem jutó, tehát immanens jó vagy rosszhiszem, tévedésben létei, lelki kényszer alatt állás, szándékosság, elmezavar, öntudatlansághoz stb.) vagy pedig csak akkor, ha az kellően kifejezésre is hozatott? Kétségtelen, és ez a szerző fejtegetéseiből is kitűnik, hogy igenis szükséges az, hogy a sértett házastárs a megbocsátást szóval, vagy per facta concludentia kifejezésre is juttassa és hogy tehát nem elegendő a megbocsátás érzése, a megbocsátási animus, amely nem nyilvánult meg. Miután tehát a müértelemben vett megbocsátás kinyilvánítást is tartalmaz, a megbocsátás jogi jellegét tekintve: jogcselekmény. Idáig egy uton járunk, nem azonban a továbbiakban is. Tudjuk, hogy a jogszerű jogcselekmények, vagy ügyletiek, vagy neutrálisak. Azok a jogcselekmények, amelyeket a jogrendszerek azon célból adnak, engedélyeznekbocsátanak rendelkezésünkre, hogy vélük a jogrend által engedélyezett célokat elérhessük, a jogrend által hozzáfűzött (u. n. jogügyleti) joghatásokat kelthessük, amelyek tehát a jogrend intenciója szerint irányulnak a hozzáfűzött joghatások elököltésére és amelyek tehát ilyenformán mintegy technikai eszközei, műszerei az objektív jognak és igy nekünk, embereknek: az ügyleti jogcselekmények, (vagy szokottabb néven jogügyleti cselekmények), azok pedig, amelyek akkor is vannak, ha jogrendszer nincs is és melyekhez a jogszabályok joghatást fűznek, noha nem is irányulnak joghatás keltésére, vagy ha irányulnak is, nem a jogrend intenciója szerint irányulnak erre, mert nem is a jogrendszer adja őket: a neutrális jogcselekmények. Szerző szerint — aki egyébként abban a nagyon kedvező helyzetben van, hogy álláspontja igazolásául Grossehmid Fejezetek-jeire (I. kötet 113. lap) hivatkozhatik — a megbocsátás ügyleti jogcselekmény, vagyis jogügylet. Nézetem szerint azonban a megbocsátás csak neutrális jogcselekmény, mert ezt nem a jogrend adja, mint adja pl. az átruházást, örökbefogadást, végintézkedést stb. Még ha föl is tenném, hogy valamely konkrét esetben a megbocsát ássa] a sértett házastársnak tudatos és bevallott célja, hogy ezzel megszűnjön a bontó-ok, még ez esetben sem lesz a megbocsátás jogügyletté, mert nem az ügyletlétesitö fél intenciója a döntő, hanem a jogrendszeré. Valamely dolog találásához, műszaki fölfedezéséhez, versiráshoz is fűződik joghatás, mégis e cselekmények neutrálisak és nem ügyletiek, noha az alany azért szándékolja és végzi ezeket, hogy tulajdoni, szabadalmi, szerzői jogot szerezzen általuk. Álláspontom igazolása céljából utalok arra is, hogy a jogügyleti cselekmény, logikai jellegét, tekintve, elengedhetetlenül: afcara/nyilvánitás, ami a megbocsátásra szintén nem talál Ha kijelentem, hogy X-et szeretem, gyűlölöm, neheztelek rá, megbocsátok neki, eljárását rosszalom, helyeslem, személyét becsülöm, megvetem, — vagv ha nem pusztán kijelentem ezl, de oly magatartást tanusitok,