Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben. 1. r.

(ivának és értelmezésnek, mégis sikerült a bíróságoknak nemcsak magával a rendelettel, hanem az egyéb joganyaggal is teljes harmóniában álló judikaturát kifejleszteni. Ez is egyik adalék ahhoz, amit e sorok irója mindig hangoztatott és ami az alábbiakban a részleteknél is ki fog tünnf, hogy a felmerült panaszok okát sem a R.-ben, sem annak alkalmazásában, hanem egyedül és kizárólag a katasztrofális gazdasági helyzetben kell keresni. Abban a kérdésben, ki kérhet kényszeregyességet, nehézséget okozott az az eset, amikor a kereskedő adós elhalt és a hagyaték még átadva nincs. A R. 1. §-ának 5. bekezdése nyomán a Bp. T. 8. P. 8236/1925/7. sz. a. kimondta, hogy mindaddig, mig akár hagyatékátadó végzés vagy örökösödési bizonyítvány, akár az igazolt örökösök közvetlen megállapodása alapján a cégjegyzékbe az elhalt cégbirtokos helyébe a cégbíróság egy vagy több örököst, vagy más személyt ujabb cégbirtokos-ul be nem jegyez, a cég a kényszeregyességi eljárás szempontjából is mint hagyatékhoz tartozó olyan vagyontömeg tekintendő, melynél a cegbirtokosi rendelkezésekre csak az örökösök összessége jogosult, az elhunyt cégbirtokos által állítólag kirendelt cégvezetőknek tehát a kényszeregyességi eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésére nincs hatáskörük. Ha az örökösök közül valamelyik ismeretlen tartózkodásu lenne, csak ennek hitelt érdemlő igazolása esetén tekinthetett volna el az elsőbiróság az ő hozzájárulásától az eljárás megindításához. Ha pedig valamelyik örökös meghalt, kellően igazolt örököseinek, kiskorú örökös helyett gyámjának kellett volna a hozzájárulást megadni. Ha az örökösöknek az a része, amely a cégre vonatkozó kényszeregyességi eljárást nem kérte, az üzlet vitelében állítólag nem vett részi, ez magában véve nem változtat az örökösök örökösi jogain és kötelezettségein, amelyek természetesen csak a hagyaték erejéig terjednek. A R. 7. §-a alapján a. bíróságok (Szegedi T. P. I. 391/1925. sz., Bp. T. s. P. 8236/1925/7. sz.) hivatalból visszautasították a kényszeregyességi kérelmet és ajánlatot, ha azt több különböző adós egységesen terjeszti elő; kivételesen a Bp. T. 8. P. 12.195/1925/16. sz. u. ezt megengedettnek mondotta ki akkor, amikor az eljárási időközben egy társtag belépése folytán közkereseti társasággá alakult be nem jegyzett cég és annak birtokosa együttesen kérte és indokolta ezt. az álláspontját a R. 61. §. 3. bek.-el, amelyből kifolyólag az adós cégre és tagjaira az együttes kérelem •folytán megindult eljárásnak és az egyességnek joghatálya minden vonatkozásban kiterjed s igy nem helytálló az a panasz; mintha a R. 49. §-a ellenére a hitelezők nem részesülnének egyenlő elbánásban az egyesség elfogadása folytán az uj R. ' 0. 6. bek. ezt az álláspontot időközben már legalizálta. Sok bajt okoztak a gyakorlatban a 15.700/1925. 1. M. sz. rend.-nek a minimális hányadra vonatkozó rendelkezései. A szerencsétlen szövegezésű 2. §. értelmezését élére állította a Szegedi T. P. 1. 1470/1925/26. sz. végzéséhen tárgyalt eset, amikor az adós 100yí-nak egy óv alatt leendő megfizetését ajánlotta fel. A Tábla helyes okfejtéssel a hitelezők leszavaztatásál ily esetben is mellőzhetetlennek tartja és csak a 40%-ot meghaladó többletnek egy évnél hosszabb, de két évnél rövidebb időn belül való esedékessége tekintetében enged a bírónak xliszkrecionárius jogot. Az esetet egyébként e lapok 1925. évi 22i. s k. lapjain mái' megbeszéltem A garáns nyilatkozatának alaki kellékei tekintetében a Bp. T. kapcsolatban a R. 4. §. 3. hek.-vel, 8. P. 7216/1925/30. sz a. elegendőnek találta az! is, hogy a kezes nyilatkozatát a bíró