Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

80 Valorizáció az örökjogban is jogi oltalomban részesítendő, mert a kosztkamat iránti kikötés is legtöbbnyire nagyrészt a pénzkövetelés értékében a koronaromlás folytán előállott veszteségnek a kosztkamatösszegekkel való kipótlását, tehát szintén jogos magánérdek megvédését célozta. Akár egymagában a valorizációnak, akár ugyancsak egymagában a kosztkamatnak kikötése ezek szerint sem a jóerkölcsökbe, sem jogszabályba nem ütközik s igy birói uton is érvényesíthető. Mindkettőnek, vagyis ugy a követelés valorizációjának, mint a valorizálás folytán előálló értékösszeg után kosztkamatnak együttes kikötése azonban jogi oltalomra már nem tarthat számot. (P. VII. 3292/924.) d) Kosztpénz heti tőkésítése megengedett: Ez a megállapodás (a kosztpénz heti tőkésítése), amely a kamatfizetés időszakát és időpontját illetően az akkori gazdasági és pénzügyi viszonyok folytán a kamatfizetés terén abban az időben kialakult szokással nem ellenkezik; sem a jóerkölcsökbe, sem pedig jogszabályba ütközőnek nem tekinthető s igy az az alperesre kötelező. Előző határozat. e) Kamat kártérítés után. Az állandó birói gyakorlat értelmében birói döntéstől függő kártérítési összeg után a törvényes késedelmi kamat csak a keresetindítástól kezdve jár. (P. VII. 3550/924.) Valorizáció az örökjogban. 1. Agi vagyonként jelentkező 8050 kor. helyett a Kúria megítélt a valorizáció megosztásával 3050 aranykoronát. (P. I. 2428/1922.) 3690 kor. ági érték után a Kúria 1800 aranykoronát ítélt meg. (P I. 3640/1922.) Az elsőnek hivatkozott Ítélet indokolásából: Igazságtalanságra vezetne s az örökösödési jog terén irányadó egyenlőség és kiegyenlítés elve sérelmet szenvedne, ha az ági értéket a felpereseknek ugyanabban az összegben ítélnék meg, amelyet ők fiuk helyett vételárként még a háborút megelőzően, vagyis akkor szolgáltattak, amikor a papírpénz értéke azonos volt az aranykorona értékével, vagy ettől lényegesen nem különbözött s amikor a pénz, mint általános árés értékmérő hü kifejezője volt a vagyontárgyak valóságos értékének. A felpereseknek ebből eredhető károsodása elhárítható vagy megelőzhető az által, ha azt a pénzösszeget, amelyet ők vételárként még az 1901. évben szolgáltattak, átszámítjuk a mai pénzértékre. Viszont azonban ellenkeznék a méltányosság elveivel, ha a felpereseknek ez a vételár, mint ági vagyon, a mai érték szerint teljes összegében ítéltetnék meg, — mert az a természetes értéknövekedés, mely az egyes vagyontárgyak értékében a háború folytán előállott, kizárólag csak a tulajdonost illeti, másrészt pedig a pénz leromlásából származó károsodás