Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

78 Valorizációs joggyakorlat A marasztalási összegből, az előleg cimén visszaítélt 65.000 korona valorizálására vonatkozó rendelkezés ellen intézett panasz csak annyiban alapos, amennyiben a felperes ezen összeg után az értékkülönbözetet nem az előleg felvétele napjától, hanem 1922. augusztus 16. napjától, vagyis attól a naptól fogva igényelheti, amely napon az alperes az áru át­adását megtagadta s amely napon a felperesnek visszajáró előleget a felperesnek visszaadni tartozott volna, amit azon­ban elmulasztván, vétkes késedelembe esett, ennek pedig az a folyománya, hogy a kezén maradt vételárelőleget olyan ér­tékben tartozik a felperesnek megtéríteni, amely megfelel an­nak az értéknek, amikor a teljesítés megtagadása következté­ben az előleget visszaadni volt köteles. A valorizációs kérelem előterjesztésének időpontját veszi alapul P. IV. 1940/924.: A felperes által támasztott valorizációs igény annak elő­terjesztését megelőző időpontra visszahatóan jogosnak felis­merhető azért nem volt, mert a felperes ügyvédének F/X. jel alatt csatolt 1921. május 4-én kelt s az elsőbiróság által megitélt felperesi követelés biztositása és esetleges kielégítése tárgyá­ban létesült megállapodást tartalmazó leveléből kitűnően a felperes az alperessel szemben a koronaromlás ellenére valo­rizációs igényt egyelőre nem formált. A keresetindítást veszi alapul P. VII. 3794/924.: A felperesnek csupán a keresetindítás időpontjától kezdő­dően lehetett igénye vételárelőleg követelésének valorizálásához, mert ezt megelőzően a felperes megtagadta az előleg vissza­vételét és ragaszkodott a teljesítéshez és ezt a jogosulatlan álláspontját egészen a kereset megindításáig meg nem változ­tatta, ekként tehát a kereset indítása előtti időben a felperes magatartása volt az oka annak, hogy a felperes nem jutott vételárelőlegének a birtokába s ezért nem háríthatja át a fel­peres az alperesre annak a kárnak a viselését, amely az elő­legként adott 15.000 K értékének a keresetindításig beállott csökkenése folytán keletkezett. Az elsőbirósági ítélet meghozatala napját veszi irány­' adónak P. IV. 2026/924.: Minthogy azonban az alperes felperesnek a kereseti kö-_ vetéléshez való igényjogosságát az elsőbirósági Ítélet megho­zatala után kétségtelenül felismerhette, ettől az időponttól fogva tehát az alperes vétkes fizetési késedelme beállott, ami­nek az a jogi folyománya, hogy a felperes kereseti követelé­sét csak olykép egyenlítheti ki, ha annyi koronát fizet a fel­peresnek, amely az elsőbirósági Ítélet meghozatala napján fenn­állott koronaárfolyamnak megfelel. Az adott esetben az alperes jogutódi minősége vitás volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom