Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

Dr, Beck Salamon sabb módja lenne annak, hogy a nagy részvényesek a kis részvényeseket a társaságból kinullázhassák. A korlátot azonban nem a részvényjog szabályaiban, hanem az általános magánjogi elvekben lehet megtalálni. A részvényjogban it érvényesül az a szabály, hogy a jó erkölcsbe ütköző ügylet semmis, továbbá, hogy mindenki felelős azért a kárért, amelyei szándékos eljárásával másnak okoz. Az elővételi jog elvonásának lehetősége nem válhatik törvényesen • megvédett jógfösztó és kisajátító eszközzé a majoritás kezében. Hogy mikor erkölcstelen e szempontból a közgyűlés határozata, ezt természetesen a konkrét körülmények mérlegelése alapján csak a biró állapithatja meg. Mindeneseire meg lesz állapitható a jó erkölcsökbe ütközés ténye akkor, ha pl. a tőke emelésére a társaság üzleti viszonyaira tekintettel semmi szükség nem volt s a tökeemelést provokáló-közgyűlési határozattal a többségnek kizárólagos célja az volt, hogy a részesedést a társaság vagyonában a maga javára kisajátítsa. Az ily közgyűlési határozat ipso jure semmis s a K. T. 174. §-a alapján indítható megtámadási perben hozott itélet csak konstatálni fogja a már fennálló semmisséget." Staub nagy tekintélyű kommentárja különböző vonatkozásokban ugyancsak alkalmazandónak véli a jó erkölcsök mértékét a részvénytársaság életében. Idáig érve eljutottunk azon határig, amit a Cnria döntéséből helyesnek és követendőnek tartunk. A Curia feloldó határozatának az a része, amely a bizonyítandó ténykörülményeket megjelöli, már maga mutatja a nehézségeket. Nem egyetlen tényben kimerülő tényállás az. aminek tisztázását a bíróság szükségesnek tartja, hanem igen sok adalékból összetevődő mozaik, amelynek fontossága nem is az egyes tényállásbóli alkatelemeken, hanem az ezen alkatelemek értékeléséből kialakult következtetésen nyugszik. Végső eredményébon a Curia nem is tényállításokat kíván tisztáztatni, hanem tényekből folyó következtetéseket. Teljesen osztjuk e tekintetbén azokat az aggályokat, amelyeket az ítélettel szemben Dr. Sebestyén Samu (Jogtudományi Közlöny 1924. jul. 1. sz.) hangoztatott. Ugyancsak nagy súlyúnak tartjuk az ítéletnek azon következéseit, amellyekkel az a részvénytársaságok életére, további ügyvitelére kihat. Reá kívánunk mutatni arra is, hogy a Curia által elrendelt bizonyítási eljárás abban a legfelsőbb következtetésben kulminál, hogy ha már megállapittatott is az uj részvényeknek tul alacsony árban való átengedése, még mindig döntésre vár, hogy a szenvedett sérelem nem nyert-e megfelelő ellenértéket. Ezt az ellenértéket a Curia azonban nemcsak tényleges szolgáltatásban látja, hanem beéri azzal is, hogy számithatott-e a részvénytársaság bizonyos előnyök megtérülésére. A bizonyítást rendelő végzésnek ez a tétele nem szorítja olyatén számadásra a részvénytársasági többsé-