Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1925 / 1. szám
Beköszöntő inkább áll az, hogy a pénzügyi jognak ma megvan a maga külön házi magánjoga és kereskedelmi joga. Kinai falak emelkednek jogterületek között, amelyek egymásra vannak utalva és amelyek egymást feltételezik és kiegészítik. E kinai fal ledöntéséhez kívánunk hozzájárulni, amikor a pénzügyi jog intenzivebb müvelését belekapcsoljuk a eivilisztika légkörébe ; reméljük, hogy az mindkettőnek hasznára lesz: a pénzügyi jognak, amely tán kevésbbé ridegen fog keresztülgázolni a magángazdaság sokszor véresen vitális érdekein és kevesebb szuverénitással fogja ignorálni az azt szabályozó jogelveket: és a civilisztikának, amelyet ez a nexus hozzá fog szoktatni a gondolathoz, hogy"" — nincsen egyedül s döntéseihez hozzászól egy néha igen szigorú kritikus. Erre a legkényesebb és legnehezebb feladatra Sikerült megnyernünk Dr. Lénárt Vilmos ügyvéd urat, a GyáriparosokOrszágos Szövetségének adóügyi előadóját, akinek a pénzügyi jog müvelésében eddig kifejtett nagysikerű tevékenysége minden képzelhető biztositékot nyújt arra, hogy a „Pénzügyi Jog" folyóiratunk jelentőségét és súlyát csak emelni fogja. Nem titok immár e lapok keletkezésének története. S nem árt feljegyezni, mert legerősebben, legéletképesebben az van megteremtve, ami magától lett, belső szükségszerűségből alakult ki. Jó két évvel ezelőtt nagytudásu és fáradhatatlan munkatársam, Dr. Beck Salamon, egy maroknyi lelkes csapatot toborzott, amely hetenként egyszer összejött a magánjog és hiteljog körébe eső kérdések fesztelen megvitatására. Kérésükre, primus inter pares-ként vállaltam az elnöklést ez összejöveteleken, ahol meghonosodott az a ki nem fejezett szabály, hogy mindenki köteles minden kérdéshez hozzászólni. Az idők során ebből az intim vitatársaságból tekintélyes számú gárda fejlődött, amely magában foglalja a fiatalabb jogásznemzedék szinét-javát és amelynek vitaestéit most már nagyszámú közönség hallgatja végig. A „Civiljogászok Vitatársasága" hovatovább oly jelentőségű tényezője a jog müvelésének, amely igényt tarthat arra, hogy működéséről a nagy nyilvánosság is tudomást vegyen. Annak a gazdag és sokoldalú szellemi kincsnek a láttára, amelyet ott hétről-hétre szemem elé tártak, fogamzott meg bennem a gondolat, högy