Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - Régi ügyvédi kérdések

34 Régi ügyvédi kérdések 1. ha szigorúan határozott időpontra kötötte ki diját és az ügyfél késedelemben van, minden ujabb határidő kitűzése nélkül. (Ptkv. Bszöveg 927. §. második bek.) 2. Vagy ha az ügyfél a kért előleget nem szolgáltatja, noha az ügyvéd erre határidőt tűzött ki néki. (U. o. harma­dik bek.) A 927. §. első bekezdésében foglalt érdekmúlás követ­keztében való elállási jogra az ügyvéd ethikai okokból nem hivatkozhatik. Az elállás mindig ex nunc hat, vagyis fizetési késedelem okából történt elállás esetén az ügyvéd további 30 napig nem köteles ügyfelét képviselni. A 30 napi kényszerképviselet csak más okból történt felmondás esetén áll. A jogegyenlőségi eszmének követelménye, hogy az ügy­védet ugyanazok a jogok illessék, mint amelyek minden más jogalanyt a kétoldalú szerződésekből fakadó késedelem esetén megilletnek. Ellenkező felfogás oda vezetne, hogy rosszhiszemű kliensek anyagilag tönkre tehetnék jogi képviselőjüket. Azoknak, akik Cato fehér tógájában a legnagyobb oda­adást és önfeláldozást követelik az ügyvédektől, ezek joggal válaszolhatják: „Vitám et sanguinem — sed avenam non!" J\ Régi ügyvédi kérdések. A magyar ügyvédi közélet ural­kodó ^problémái régi keletűek. Félévszázad óta ugyanazonosak. Világkatasztrófák zajlottak le. Ami lehetetlennek látszott, bekövetkezett, — még súlyosabbra fordult az ügyvédség hely­zete, — de évtizedes törekvéseink még parányival közelebb sem jutottak megoldásaikhoz. Ezen eredménynélküliség annál csodálatosabb, mert a kari közvélemény érdeklődésének ereje állandóan napirenden tartja régi óhajainkat. így például mióta van már szőnyegen az ügyvédi dijak szabályozásának kérdése? Hány évtized óta ismételik jogi szaklapjaink cikkei, gyűlési felszólalások tömegei azon kéré­sünket, hogy az ügyvédi dijkérdés intézményesen rendeződjék, hogy legyen olyan díjszabásunk, melynek tételei adóbírósá­gainkat, felsőbíróságainkat, a törvény vagy rendelet erejével kötelezzék ? Ezen kötelező erejű rendezés helyett ma is azt látjuk, hogy különösen felsőbiróságaink előtt a dijmegállapitások tel­jesen ötletszerűen, találomra történnek, sem a peres érdek­nagyságához, sem a végzett munka minőségéhez és mennyi­ségéhez nem simulnak, ugy hogy az egész dijmegállapitási gyakorlat azt a benyomást kelti, mintha az igazságszolgálta­tásnak ezen része olyan mellékes lenne, melyre sem időt, sem fáradságot áldozni nem volna érdemes. Ifj. dr. Nagy Dezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom