Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 4. szám

1G8 Visszamenő járadék megítélése a kártérítési követelés valorizációja ellen vonultatja fel a Curia a fede zeti vétel megkötésének elmulasztását. A Curia döntése szerint ,a pénz időközi csökkenésével járó veszteséget a felperes mint kereskedő a K. T. 271. §-a szerint őt kötelező gondosságból kifolyóan azzal előzhette volna meg, hogy a sulyhiánynak megfelelő árumennyiséget - illetően magát fedezze: ha ugyanis ugyanily mennyiségű és minőségű árut beszerez, a fedezeti vételkor befektetett pénze az üzleti forgalomban az áru értékének fokozatos emelkedésével, másrészt az üzleti nyereségnek meg-megujuló bevételei utján olyan üzleti előnyöket biztositott volna számára, amelyek a pénz leromlásában bekövetkezett veszteséget elháríthatták volna". (P. IV. 3324/924.) Nem tartjuk helyesnek ezt a döntést. Ha felperes a Curia által terhére rótt kötelezettségnek eleget tett volna és a fedezeti vételt megkötötte volna, ugy a vételárkülönbözetet volna joga érvényesíteni és pedig szintén valorizáltan, mert az ő kára csak igy térül meg. Nagyjában egyező eredményre vezet, hogy a felperes fedezeti vétel nélkül abstract kárt igényel, vagy a fedezeti vétellel fölmerült vételártöbbletet, mint konkrét kárt igényli-e. Mindkét esetben az érdekkiegyenlités csak a valorizálással történhetik meg. Valorizálás nélkül — az adós indokolatlanul nyer. Az adott esetben az alperes a Máv volt. Visszamenő járadék megítélése. A felemelt összeg csak 1924. július 19-től kezdve állapíttatott meg, mert hosszabb időre visszamenőleg a különbözeinek egyszerre való megfizetése alperes vagyoni romlását idézhetné elő. P. VI. 864/924. Egyező P. III. 773/924. A járadék visszamenő megítélésének elvi korlátozása helyes. Ez azonban nem terjedhet odáig, hogy a per alatt esedékessé váló tételekre is alkalmaztassák a megszorítás. A konkrét ügyben az elsőbirói Ítélet 1923. október 21-én kelt, a Kúria Ítélete 1925. január 22-én hozatott. Az 1924. júliusi dátum, ugylátszik, kúriai Ítélettől számított hét hónapra visszamenően Ítélte meg a fölemelt összeget. Régi gyakorlatunk szerint a perindítást megelőző hat hónapra visszamenően voltak az igények érvényesithetők. (V. ö. a perrendi novella 14. §-át.) Amiért itt csupán a valorizációs többlet igényeltetett, nem indokolja a változást. „Illegális" kiadások megtérítése. Eladó alperes beszámítani kérte felperes követelésébe azon kiadásai megtérítését, amelyet a vasúti alkalmazottaknak juttatott a vasúti szállítás körüli szolgálatokért. A felebbezési bíróság a beszámitást mellőzte, nyilván a turpis causa alapján. A Kúria a beszámitást jogszerűnek mondotta a következő indokolással: „a szállítás idején fennállott zavaros közállapotok között .köztudomás szerint a szállítás lebonyolítása érdekében a vasúti alkalmazottak külön jutalmazása alig volt elkerülhető s ekként az alperes ezt a kiadást elhárithatlan kényszer folytán teljesítette s azt, mint az adott viszonyok között szükséges és célravezető költséget a jó erkölcsökbe ütköző célzata ellenére is a felperes terhére jogosan felszámithatja." P. IV. 3451/1924. A Kúria Ítélete bölcsen számol az életviszonyokkal és