Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 4. szám

Plósz Sándor és a német perjogi tudomány 147 gctte útját a közjogi keresetjognak. Az elhatározó lökést WindscJieid-nak szokták tulajdonítani, amikor az actio-ról 1856-ban megjelent müvében az igény fogalmát felszabadította a bírósági kényszerrel fennállt addigi összevegyitettségéből.1) Azonban az actió tekintetébén a kettőnek elválasztása nem Windscheid müve. hanem Muther-é, akinek „Zur Lehre von der röm. Actio" cimü, 1857-ben megjelent tanulmányát Chiovenda2) nem alap nélkül mondja a Windscheid-íéle tan lényeges kiegészítőjének. Mindenesetre a római jogi per behatóbb tanulmányozása, különösen Windscheid és Bekker kutatásai irányították először a figyelmet árra, hogy a római actio-t kielégítő módon csak a római per struktúrájából lehet megmagyarázni. Bekkernek a római jogi actiokról irt mélyreható tanulmányát a „Kritisehe Vierteljahrsschrift" XV. k. 433.-442. és XVII. k. 231.—244. lapjain Muther vette bonckés alá, s birálata az önálló gondolatok és jogfelfogás oly kincseit hozza felszínre, hogy az a keresetjog elméletének ma is egyik legfontosabb forrása. Muther élesen domborítja ki a keresetjognak az állammal szemben irányzott jellegét, s ebben Hasse-t követi, aki ezt már 1833-ban hangsúlyozta a Rheinische Museum VI. kötetében „Über das Wesen der actio" cimen megjelent értekezésében. Ezzel elvileg beállott a fordulat a keresetjog elméletében. Az uj álláspont keresztülvitele azonban valósággal csak 1868-ban történt. Büloiv Oszkár-nak „Die Lehre von den Prozesseinreden und Prozessvoraussetzungen" cimü müvével, amelynek az az egyszerű, de a tudomány szempontjából igen jelentős kiinduló pontja, hogy a per jogviszony a bíróság és a felek között, s mint ilyen nem lehet magánjogi, hanem csakis közjogi viszony. E felfogás szerint a per fogalmára teljességgel közömbös, vájjon a per a keresetbe vett jog birói elismerésével vagy megtagadásával fejezödik-e be, noha nem lehet kétséges, hogy a per másodlagos, távolabbi célja az, hogy jogvédelem nyujtassék a magánjogi viszonyok részére. Ez alapfelfogásból kiindulva osztja fel Plósz „Beitráge zur Theorie des Klage!) L'azionenel Sistema dei diritti, 1903., 50., 51. 11., idézi Degen, kolb id. h. 2) V. ö. Plósz is: Beitrage zur Theorie des Klagerechts, Leipzig, 1880., 4. 1.