Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

136 Külföldi jogesetek a szerzői jog köréből törvény — alapján keresetet indított és kérte, hogy alperest tiltsák el a további bitorlástól és kötelezzék kártérítésre. Az áruház azzal védekezett, hogy azt tisztán a közönség mulattatására létesítette, nincs haszonszerzési célzat és így az említett törvény jelen esetben nem alkalmazható. .A bíró szerint is a felek egyező tényelőadása folytán csak az az egy jogi kérdés szorul eldöntésre, hogy van-e itt haszonszerzési célzat. A biró két precedens esetre hivatkozik. Az egyik ítéletet Holmes bíró hozta (ki mint jogi író is ismeretes és értekezései igen alaposan, szép, folyékony stílusban világítják meg az angol-amerikai jog alapvető kérdéseit). Az eset egy kávéházban a zenekar által előadott zenemű folytán keletkezett per. Holmes a kávéház tulajdonosát, ki arra hivatkozott, hogy belépti dijat nem szedett, marasztalta és megállapította a haszonszerzési célzatot, mert kétségtelen, hogy a zenekar költségeit a vendégek az étlapi árakban megfizették és kétségtelen, hogy a kávéház tulajdonosa azért alkalmazott zenekart, mert ezzel a vendégeket odavonzotta és a forgalmat emelte. A másik precedensül szolgáló Ítéletben Thompson bíró a mozgóképszínház tulajdonosát marasztalta, ki egy zeneműt a zongoristájával a műsor kíséretéül előadatott, mert a zenekíséret az előadás látogatottságát emelte. Ez a két precedens itt is alkalmazható, folytatja az itt ismertetett per bírója. A rádio-leadó állomás az áruház általános költségeiből rendeztetett be, reklámot szerzett az áruháznak, amelynek nevét minden előadás elején és végén jelezte a leadó-állomás, tehát a haszonszerzési célzat fennforog. Alperesnek az a védekezése sem fogadható el, hogy felperes kárt nem szenvedett, sőt ezek az előadások a zenemű könyvárusi forgalmát emelték. Azt, hogy a szerző szenvedett-e kárt vagy nem, előnyös-e a müvének előadása, tisztán a szerző, illetve a kiadó van jogosítva eldönteni. (New-Jersey, kerületi törvényszék.) Franciaország. Egy városban nyilvános gyűjtés utján hazafias szobrot emelnek. A szobor az akkori polgármester telkén épült. Egy ottani sajtkereskedő a csomagoló papirosán ennek a szobornak kezdetleges ábrázolását alkalmazza. A szobrász özvegye és örököse eltiltás és kártérítés iránt keresetet indit. Alperes azzal védekezik, hogy a szobor a közönség tulajdona, azt mindenki megszemlélheti, eddig is lefényképezték, tehát ő is jogosan ábrázoltathatta a csomagoló papiroson, különben is az nem művészi visszaadása a szoborműnek. A bíróság alperest marasztalja és kimondja, hogy az által, hogy a szobor nyilvános gyűjtés utján készült, a szerző joga sem szűnt meg. A szerzői jog a mű alkotóját illeti, amig beleegyezésével e jogot át nem ruházza. Megállapítást nyert, h°gy a gyüjtes jelen esetben csak a költségekét fedezte, a