Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

126 A vagylagos kereseti kérelem elejtése sabb kamat fizetése köttetett is ki, mert a váltóadós a törvénynek értelmében csupán a váltó tartalma szerint felelős.A felebbezési bíróság tehát megsértette az irányadó anyagi jogszabályt azzal, liogy az alperest a váltóösszeg után 6°/o-nál magasabb, nevezetesen 8%-os kamat fizetésére kötelezte." Nézetünk szerint ez a határozat egyrészt indokolatlanul formalisztikus, de a formalizmushoz való ragaszkodás még csak nem is jogi kényszerűség a bíróság számára. Helyes ugyan az a kiindulópont, hogy a váltóadós a maga váltönyilatkozata alapján a váltó tartalma szerint felelős. A kamatfizetés azonban azelőtt is a törvényből, nem a fél váltónyilatkozatából eredő kötelezettség. Ha az ujabb törvény meg is változtatta a kamatlábat, nincs semmi akadálya annak, hogy az ujabb törvény szerinti kamatláb éppúgy alkalmaztassék, mint a korábbi kamattörvény. B. S. A vagylagos kereseti kérelem elejtése. Felperes eredeti kereseti kérelme zsákok kiadására vagy ezek értékének megfizetésére irányult. A felebbezési tárgyaláson felperes az értékre menő kérelmet elejtette és egyedül a zsákok kiadására irányuló kérelmet tartotta fenn. A felebbezési biróság igy is határozott, miután alperes keresetváltoztatási kifogását elvetette. Alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Curia visszaállította a vagylagos marasztalást (P. VII. 3706/924.), bár kimondotta, hogy a keresetváltoztatás meg nem állapítása ellen felebbvitel nincs. A Curia anyagjogi szabály megsértését látta a felebbezési biróság Ítéletében a következő indokolással : „Anyagjogi szabály szerint az a fél, aki vagylagos kérelmet terjeszt elő, a választás jogát a másik félnek engedte át s a másik fél az ekkép megszerzett választási jogától hozzájárulása nélkül egyoldalúan meg nem fosztható. . Ezt az anyagjogi szabályt sérti a felebbezési bírósági ítéletnek az alperest csak a zsákok kiadására kötelező rendelkezése, mert ez megfosztja az alperest az általa már megszerzett választási jog -gyakorlásától, azaz attól a jogtól, hogy a kereseti zsákok helyett felperesnek a teljesítéskori értéket fizethesse." A magunk részéről a döntést föltétlenül helyeselni tudjuk, de reá kell mutatni, hogy a szigorú dogmatikai álláspont a vagylagos marasztalás visszaállítását nem engedi. Felperes ugyanis az értékrnegtéritési kérelemtől elállott és igy lényegben ultra petitum az az Ítélet, amely fizetésre kötelez, noha felperes a fizetést nem kérte. Az elfoglalt álláspont dogmatikai szigorúságú következése az lett volna, hogy felperest el kellett volna utasítani megmaradt keresetével, mert az ebben az alakjában meg nem Ítélhető. Mindenesetre nagyobi) visz-