Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1925 / 3. szám
122 Csödönkinüli kényszeregyezség táblás kimutatásba nem az eljárás megindítása napján fennállott 4.65-ös árfolyamon, hanem ennél alacsonyabb összegben vették fel. Alperes a követelést elismerte, de csak a táblás kimutatás szerint kiszámított magyar koronaösszegeket kínálta fel a felperesnek a megállapított lejáratok idejében s mivel a felperes azok átvételét megtagadta, azokat birói letétbe helyezte. Az egyezségben a hányadok fizetésének elmulasztásához az eredeti követelések feléledésének jogkövetkezménye volt fűzve. A felperes^ ehhez képest az egész eredeti 19.000 cseh K iránt indított keresetet. Az elsőbiróság alperest a kereset értelmében marasztalta ; a felebbezési biróság felperest keresetével elutasította. A kir. Kúria a felülvizsgálatnak részben helyt ad és alperest az eljárás megindítása napján fennállott árfolyam alapulvételével a megfelelő hányad és kamata megfizetésére kötelezi, egyebekben a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Az indokolásból a következő pontokat emeljük ki: 1. A Kúria kifogástalanul helyes okfejtése szerint a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárásról szóló 4070/1915. M. E. sz. rendelet nem tartalmaz ugyan kifejezett rendelkezést arról, hogy a rendelet 4., 21. és 38. §-ai értelmében készítendő ideiglenes mérlegben, vagyonkimutatásban és végleges mérlegben a cselekvő és szenvedő állapot, valamint a hitelező jegyzékben (táblás kimutatásban) a tartozások összegei milyen pénznemben tüntetendők fel; de minthogy ez a rendelet magyar adósokra nézve magyar bíróság előtt folytatott kény szeregyezségi eljárást szabályoz, nem lehet kétséges és magától értetődőnek tekintendő,, hogy ugy a vagyon értéke, mint a tartozások összegei is, — amint ez különben az utóbbiakra nézve a felhívott rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 61.000/1915. I. M. sz. rendelet mellékletét képező táblás kimutatás mintából is kitűnik, — magyar koronában tüntetendők fel. — S minthogy a rendelet a külföldi pénznemben'fennálló tartozásokra, illetve követelésekre nézve különleges rendelkezést nem foglal magában, nyilvánvaló, hogy az ilyen tartozások, illetve követelések is magyar koronára átszámított értékük szerint veendők fel Következik ez abból is, hogy a mérleget akként kell elkészíteni, hogy az a vagyon és a tartozások végösszegeinek szembeállítását tüntesse fel, ami természetszerűen csak ugy lehetséges, ha az összes tartozások magyar koronában, tehát a külföldi pénznemben fennáüó tartozások is magyar koronára átszámított értékükben vétetnek fel. így kell ezt tenni azért is, mert máskülönben a rendelet 47. és 48. §-aiban emiitett szavazási eredmény sem volna megállapítható. 2. A Kúria szerint: .minthogy a külföldi pénznemeknek és igy a felperes ezen követelésének a magyar koronához viszonyított értéke a pénznemek változó tőzsdei árfolyamához képest változásnak van kitéve és ebből az okból a felperes követelésének magyar koronában való értéke összeg: szerint kétségkívül határozatlan volt, — ennélfogva azt a felperesnek a. kényszeregyezségi eljárásban a íelhivott rendelet 32. §-a értelmében az eljárás megindításakor fennállott tőzsdei árfolyam szerint kiszámított magyar koronaösszegben kellett érvényesítenie, — és az ezen árfolyamnak megfelelő értéke szerinti magyar kóronaösszegben kellett az a táblás kimutatásban is felvenni". Ez ellen az okfejtés elleu már bizonyos aggályokat nem nyomhatunk el. A pénzkövetelés nem válik határozatlan összegűvé csak az által,, hogy külföldi pénznemben van kifejezve, sőt annak folytán, hogy a magánés kereskedelmi jog szabályai rendelkeznek arról, minő árfolyam szerint számítandó át az ilyen követelés, annak magyar koronában kifejezett aequivalense is határozott összegű. Az, hogy e szabályok nem mindig kétségtelenek, s igy vitás lehet, melyiket kell az adott esetben alkalmazni, közömbös, mert bárhogyan is dőljön el ez a vita, mindig van egy egészen határozott átszámítási nap, amelynek árfolyama -határozott összegűvé^ teszi a magyar koronában kifejezett egyenértéket. A Ke. rend. 32, §-át tehát az ilyen esetre nem lehet alkalmazni.
