Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

116 Dr. Rapoch Géza talék a 6. §-ban megállapított mértéket nem haladja meg. Ha azonban a tartalékalap ennél magasabb, ugy a vonatkozó határozat nemcsak minden egyes részvényes által megtámadható, hanem éppen tekintettel a fentemiitett közhiteli okokra, semmis és igy a cégbíróság által nem jegyeztethető be. ő. Az alaptöke minimuma. Dacára a különböző érdekképviseletek által felhozott érvekre, a rendelet 9. és 18. §-ai a részvénytársaságok alaptőkeminimumát az osztrák és német rendeleten túlmenő mértékben állapítja meg, ami igen sok vállalatot felszámolásra fog kényszeríteni. Lehetséges ugyan, hogy ezen vállalatok úgyis kimúltak volna, azonban joggal panaszkodhatnak azért, hogy a rendelet az elhalásra direkt kényszeríti őket. A rendelet enyhítést tartalmaz a helyi jellegű vállalatokra nézve anélkül azonban, hogy erre nézve szabatosabb körülírást adna, holott azon körülmény, hogy valamely vállalat csupán egy helységben, vagy az egész országban, vagy külföldön kívánja tevékenységét kifejteni, nem döntő körülmény a vállalat nagyságának megítélésére nézve, mert vannak pl. kis iparvállalatok (szőnyegszövők, himzőmühelyek stb.), melyek az egész világra exportálnak és vannak viszont igen nagy kereskedelmi vállalatok (pl. áruházak stb.), amelyek kizárólag egy helységben folytatnak detailüzletet. Az osztrák törvény valóban találóan nem helyi, hanem kis társaságokról beszél helyi jelleggel, a német törvény pedig helyi szükségletet kielégitő közcélú vállalatról. Nem teszi sympathikusabBá a R. intézkedését az sem, hogy a helyi jelleg kérdésében a pénzügyminiszter dönt, aki uj társaságoknál egy milliárd koronánál kisebb alaptőkét is engedélyezhet, mert ezáltal ismét administrativ hatáskörbe kerül oly kérdés, mely eddig a felek szabad belátására volt bizva. 6. Adóügyi rendelkezések. (26. §.) A R. tudvalevőleg kifejezetten kimondja, hogy az uj értékelés a múltra nézve adóalap kimunkálására fel nem használható és igy ezen amnesztia nemcsak azt jelenti, hogy az uj értékelésnél felszínre kerülő adatok alapján nincs joga a pénzügyminiszternek két éven belül uj adókivetést elrendelni, hanem azt is, hogy habár a megnyitó mérleg adatai alapul szolgálnának adócsalás vagy jövedéki kihágás miatt büntető eljárás megindításának, ezen eljárást mellőzni kell. A 2. bekezdés értelmében a megnyitó leltárban kitüntetett értékek a további adóztatás során beszerzési, illetőleg előállitási áraknak tekintendők. Ebből tehát az 1925. évi 400/P. M. rendelet 13. §-a 16. pontja alapján az következik, hogy a megnyitó