Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

106 Dr. Blau György kérdések nem merülhetnek fel: mégsem puszta jogtörténeti visszaemlékezés, amivel foglalkozom. Elég számos per, jelen­tősebb összegű is, vár még döntésre, sőt a perindítások el­hnzódása és az Ítélkezés lassúsága folytán az ügyek nagyobb tömege csak ezután fog a felsőbb bíróságok elé kerülni.) Legélesebb vitaformát a munkaadó fizetés„emelés<li köte­lezettségének kérdése akként öltött a felek közt, hogy (tipikus per-eset:) a munkaadó valamelyik generális fizetésrendezésnél egyik-másik alkalmazottját kihagyta (meghagyta annyi papir­koronán, mint előbb volt), mire a magát sértve érző alkal­mazott azonnali hatályú felmondást eszközölt és anyagi igé­nyeivel perre ment. Az azonnali hatályú kilépés az ipartör­vény 95. §. b) pontjára („ha az iparos szerződési kötelezett­ségeit nem teljesiti") volt támasztható oly levezetéssel, hogy amennyiben a munkaadó „emelni" tartozott: ez is szerző­dési kötelezettsége, t. i. a szerződésnek méltányos, a szokás­jogból (judikaturából) folyó magyarázat szerinti tartalma. Az életben részint azokat szokta volt a munkaadó a fizetés „emelés "ékből kihagyni, akiknek már úgyis felmondott, részint pedig azokat, akiket arra akart kényszeríteni, hogy azok mondjanak fel neki, ami által („önkéntes kilépés") vég­kielégítésüket, nyugdijukat vesztik és a munkaadó cthikailag is elkerüli az ódiumot, amelyet reá az esetleg évtizedeken át fennállt szolgálatnak az alkalmazott elaggása stb. miatt az ö (a munkaadó) részéről megszakítása háríthatna. De az alkalmazottnak ezt az a priori mérsékelt, óvatos védelmét, amelyet az alsóbbfoku bíróságok kiépitettek, leg­újabban a Curia II. tanácsa, melyhez a- szolgálati ügyek tar­toznak, mintha teljesen visszafejlesztené.0) Mert bár első hatá­rozatainak egyikét7) a munkaügyi bíróságok még saját felfogásuk approbálására magyarázhatták8)8):- azóta egyre félreérthetetle­nebbül közelitik meg a kúriai esetdöntések azt, hogy fizetés „eme­lés"re a munkaadó nemcsak általánosságban nem volt köte­lesnek tekinthető,10) hanem még generális fizetésemelése alkal­6) Az uj kúriai gyakorlat kezdeteiről „Valorizáció 1924-es joggya­korlatunkban" c. füzelem 11. pontjában. 7) II. 440/1924. 1924. szept. 18-án. HD. 1924. 100. sorsz. alatt csak részben van közölve, további — épp idevágó — kijelentését 1. Jogt. Közi. 1924. 192. lap 1. hasáb 1. bek. s) ügy látom, épp erre a kúriai határozatra hivatkozással szöve­gezte a budapesti kir. törvényszék munkaügyi felebbviteli tanácsa „elvi megállapodásait", melyek a Jogt. Közi. 1924. évi 22. számában (17G. 1.) olvashatók. Schwicker tanácselnök (Jogt. Közi. 1924. 192. lap) elvinek tartja a kúriai állásfoglalást. ..,.,„ 6) A kúriai tanács ezt nyilván félremagyarázásnak tekinti, a hatá­rozatot nem is tartja elvinek. Cf. a tanács tagjának, Galliának, cikkében, Jogállam 1925. 120. lap 3—4. bek io) II. 3592/1923. (Galliánál, Jogt. Közi. 1924. 188.): II. 504/1924., 1924. jun. 25-én. (HD. 1924. 98. sorsz., fej III.), ez annyiban nem elvi,'

Next

/
Oldalképek
Tartalom