Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Külpolitikai világkép

zsef még Szegeden is 3000 nedves, zsúfolt, szellőzetlen lakást talált, amelyekben 10.000 ember lakott. Dr. Szarvas András kecskeméti főorvos pedig felállította ezt a tapasztalati tételt: »Az ország lakosságának egyötödrésze tanyán lakik és a tíz tanyás vármegye tbc-halálozási arányszáma párhuzamosan halad nemcsak az analfabéták számával, hanem a lakások alápincézetlenségéről szóló adatokkal is.« Kecskeméten például, ahol a tanyákon lakik a lakosság 50.9 százaléka, a mortalitás 3.3 ezrelék. Debrecenben 48.5, Szegeden 33.5% a tanyai lakos s a halálozási arányszám 2.3, illetve 2.6 ezrelék. Az alföldi népélelmezés adatai szívbemarkolóak. A rövidlátó hipokrízis még ma is szívesen ellubicköl a »vidéki zsíros lakomák, hétnapos lakodalmak« zsongító, önbódító langymelegségében akkor, amikor az országban két és fel millió mezőgazdasági munkás és kisbirtokos proletársorban él, odadobva a népbetegségek féltucatnyi falkájának. Tízezrek lassú éhhalála Mit mond a kalória- és vitamintabellákat olvasó orvos-statisztikus? Az alföldi népesség táplálkozása fehérje- és zsírszegény s inkább a szénhidrátok és lisztneműek felé tolódik. A tej, gyümölcs és főzelékfélék ritkább és csekélymérvű szereplése csak mostohán látja el a szervezetet. Az arató- és cséplőmunkások, hónaposok, napszámbéresek, gazdasági cselédek étrendjén szereplő rántottleves, beőrölt kukorica, málé, görhe, kenyér, kevéske tej és szalonna, kevéske sűrű étel (krumpli, bab) milliós kalóriaveszteségeket jelent s ma már nem titok, hogy a tbc. nemcsak a »gyomorbaj« rovat mögött búvik meg a statisztikában, hanem helyenként felbukanó nyomorbetegségek mellett körülbelül 10 ezerre tehető azoknak a száma, akik a lassú éhenhalás évekig húzódó halálnemével pusztulnak el évente, — álcázott letális kórokok címén regisztrálva. Gyula környékén kikérdeztünk mult nyáron vagy ötven gyermeket: »Kaptok tejet?« Csaknem egyhangú volt a válasz mindenütt: nem. Pedig tehén is van a ház körül. De a tejet el kell adni. A legtöbb tejet az a gyerek itta, aki büszkén jelentkezett: »T'essék felírni, én mindennap kapok agy félbögrével.« Szentmihályteleken nagy nyomorúság szűkös karitászának lebbencsleves-akcióját látogattuk meg. Harminc-negyven gyerek kap itt ebédet. A legszegényebbek. Zsellérnép apró hajtása. Tágranyilt szemmel, szimatoló orrcimpákkal zsibolyognak a két nagy kondér körül. Az ételosztó gazdasszony hessegeti őket: »Ne káráljatok mán annyit, úgyis kaptok mindannyian.« Lebbencsleves és káposzta. Aki kapott, leül falatozni. Árgusszemmel ellenőrzik, hogy egyik se szökjön meg az étellel. Furcsa... De már kapom is a magyarázatot: ^Rájöttünk, hogy ha hazahordják az ételt, a nagyok eleszik a gyerekek elől.* Vékony ruhájukban, kis verebek, ülnek és esznek. Szól az egyik, kócos leányfióka: »Te, holnap lösz a málé!« Kukoricamálé. Hetenként egyszer kapják. És egész héten előre örülnek neki.. . A Népegészségügyi Múzeum egyik pestkörnyéki felvétele megállapította, hogy 10 család 18 tojást fogyasztott összesen 40 hét alatt. Hasonló alföldi adatunk nincs, de jellemző dr. Waltner Károly tanulmánya, amely 5500 gyermek kvalitatív táplálkozási viszonyaival foglalkozva, kideríti, hogy a gyümölcs a városi gyermeknél 88%-ban hiányzik az étrendből, 100 tanyai gyermek közül pedig csak kettő eszik gyümölcsöt. A Turul Egészség Hetének kiállításán láttuk az adatokat: a szegedi tanyákon 17, a szentesi tanyákon 14, Szentesen 30, Szegeden llí%-ban teljesen hiányos a nép táplálkozása ... Megrendítő képet nyújt Mészáros Gábor tanulmánya (A Népegészségügy 1936 február 15-iki számában: »Csongrádmegyei népélelmezési adatok«). Kérdőíves módszerrel 5215 család, vagyis 26.363 személy helyzetét vizsgálták meg. Az 1934 május— júniusi felvételezési időszakban a következő volt a helyzet: 859 család egyáltalán nem fogyasztott tejet, 991 család legfeljebb egyszer hetenlként. Húst egyáltalában nem fogyasztott 956 család. Zöldségfélét 2322, gyümölcsöt 222 család egyáltalában nem fogyasztott. Az immunbiológiai párbaj Végtelen sorban lehetne folytatni az adatokat arról is, hogy az ennyire elégtelenül táplált szervezet milyen munkát köteles végezni. Fáy Aladár állapítja meg, hogy a tbc-halálozás legnagyobb a mezőgazdasági foglalkozású fiatal nők 15—25 éves korcsoportjában és az önálló kisbirtokos férfiak között. A fertőzés oka: a még fejletlen, rosszul is táplált szervezet állandó túlterhelése mezei és házi munkával. A 14 éves leányt felnőtt-munkára fogják be, nyáron a cséplőgép mellett, a dob alatt szolgál, ahol a rettentő erővel kitóduló pelyvás, toklászos, sértő por egyenesen belepréselődik légcsövébe és tüdejébe. Korán mennek férjhez, jöm a terhesség és szoptatás állapota, de kíméletről, pihenésről szó sem lehet. A szervezet fertőződik, ellenállóképessége megszűnik, a fertőzés állapotából kifejlődik a betegségi állapot. Az ember és a betegség-csíra között vívott immunbiológiai párbajban az ember marad alul... A kisbirtokos földmívesnél hasonló az eset. Hajnalitól vakulásig a szó szoros értelmében agyondolgozza magát. A napi 17—18 órás munkaidő eredménye: bekopogtat a Fehér Halál. Kereseti viszonyok Szorosan idetartozik a kereseti viszonyok kérdése. Az OMGE 402.505 katasztrális holdon átvizsgálta 76 nagy-, 143 közép- és 104 kisbirtok üzemi adatait s megállapította, hogy egy ötholdas gazda évi bevétele 714 pengő, egy katasztrális hold évi tiszta jövedelme 14 pengő és 60 fillér. Ami a befektetett tőke után 1.24 százalékos kamatot jelent. A napszámbéreík frontján pedig egyre romlik a helyzet. Reggel 4 órától este 8-ig 70—80 fillért keres a napszámos. Akadt tiszántúli gazdaság, ahol egy hold lucerfna lekaszálásáért 60 fillért fizettek. Erős, kitartó munkával ez másfél napot jelent, úgyhogy ebben az esetiben a napiszám már csak 40 fillért tett ki! Mégis, bármi béréit is akad ma mezőgazdasági munkás és az aratórészesek az eddigi egytized helyett már egytizenketted—egytizennegyed részért is ajánlkoznak is a cséplésnél is leszállt a részesedés 4%-ról 3.5—3, sőt 2.5%-ra is. 20