Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Bethlen István programja

Bethlen István programja Azt az eseményt, amely január 31-ón Bethlen István kétórás parlamenti felszólalásával következett be, a napisajtó különböző megvilágításokban méltatta. Politikai szenzációnak tekintették, hogy Bethlen elfogadta a hitbizományi javaslatot, másrészt azt hangsúlyozták, hogy a kormánypárt oldalán rendkívüli sikert váltott ki Bethlen beszéde. Pedig talán nem is ez volt a fontos. Mi legalább is egészen máshol látjuk ennek az eseménynek valóságos jelentőségét. Hiszen Bethlen István megmondotta, hogy nem politikai bizalom okából fogadja el a javaslatot, hanem azért, hogy tettel is bizonyítsa: nem áll meg az a hamis indokolás, amellyel a mult országgyűlést a kormány feloszlatta, nem áll meg, hogy ő vagy hívei akadályozták volna az úgynevezett reformokat. Hiszen a feloszlatás legfontosabb indokául a titkos választójog szerepelt, amelyet azóta a kormány »időszerűtlennek« minősített. Ezt a hitbizományi javaslatot pedig még Bethlen utasításai szerint készítették elő és még az 1931. évi nemzetgyűlés kormányzói megnyitó beszéde — amikor Bethlen István volt a miniszterelnök — nyilvánította sürgős feladatnak. A közvetlenül bekövetkező világválság söpörte el akkor e reform lehetőségét, mert felborult az aranyvaluta és a mezőgazdasági cikkek világpiaci árzuhanása is válságossá tette a mezőgazdaság helyzetét. Általános tárgyalás alapjául elfogadni egy kormányjavaslatot és mégis megmutatni az egyes részletek hiányait, ezt tenni az ellenzéki oldalon már önmagában tiszteletreméltó tárgyilagosságot jelent. De Bethlen István ennél sokkal többet cselekedett. Nem állott meg a hitbizományi javaslat jogi vonatkozásainál. Kifejtette, hogy önmagában ez a reform még csak egy szürke alkotás és rámutatott arra, hogy ennek a törvénynek a jelentőségét az a földbirtokpolitika és gazdaságpolitika dönti majd el, ami utána következik, vagy kellene, hogy következzék. És aztán elmondta, hogy minek kellene következni. Amit elmondott, az kézenfekvő bizonyítása volt annak, hogy nem szabad az ország gazdasági és szociálpolitikáját azon az úton tovább vezetni, amelyen ma halad. Nem szabad egy sűrünlakott terület jövőjét csak a mezőgazdaságra alapítani, véget kell vetni az antiszemitizmusból táplálkozó iparellenes hangulatnak, mert a mezőgazdaságban szaporodó proletártömegeket csak az iparban lehet elhelyezni. Megmutatta mindjárt Bethlen István azt a pozitív utat is, mely a keresztény tőke és a keresztény értelmiség előtt megnyitja az ipari életben való elhelyezkedés lehetőségét, anélkül, hogy ezáltal jogos érdekek sérelmet szenvednének. Elmondott egy olyan hitbizományi reformot, amely nem harminc év alatt, de azonnal érezteti üdvös hatását. Majd adatszerűen bizonyította, hogy a földnélküli mezőgazdasági népesség birtokhoz juttatására kevés a föld, pedig ezenkívül még az a feladat is felmerül, hogy az életképtelen törpebirtokokat, amelyeknek tulajdonosai ma a nagybirtok és középbirtok munkaalkalmai által találnak megélhetést, életképes kisbirtokokra kiegészítsék. A földhiány miatt tehát nem lehet mechanikus földosztással megoldani az agrárnépesség problémáit, hanem az iparfejlesztés bekapcsolásán kívül törekedni kell az intenzívebb gazdálkodás előmozdítására. Több munkaalkalmat, az iparosodással járó magasabb életszínvonalat biztosító koncepciót ismertetett és ezzel népességünk fejlődésének új lehetőségeit tárta föl a parlament előtt Bethlen István programja. Ez a beszéd tehát nemcsak politikai esemény és nemcsak a földbirtokpolitika akadémiai színvonalú taglalása volt. Hanem útmutatás egy nemzet jövendőjének: szerves gazdasági program, amelynek összeillő egységét csak a teljes készültségű gazdaságpolitikus értheti meg és GZ is csodálattal szemléli a nagyméretű koncepció részletekig terjedő harmó-* niáját. Hiszen a gazdaságtörténet tanít meg a sűrűn lakott területek iparosodásának jelentőségére, a mezőgazdasági üzemtan tanítja az intenzív gazdálkodás munkateremtő jelentőségét és ismét a gazdaságtudomány meg nem támadható törvénye, hogy az intenzív gazdálkodás iránya szorosan összefügg az iparosodási folyamattal. Ezeket a törvényeket Bethlen István koncepciója foglalta teljes értékű és magyar egységbe. Beszédének politikai vonatkozásai olyan színvonalat képviseltek, amelyre szinte szédülve tekintettek föl a »jobboldai politika« hívei. Ebben a beszédben nem voltak elhallgatott kényes kérdések: mindent elmondott és mindent magában foglalt. Bethlen István megmutatta, milyen fontossága van az evolúcióban a szabadság eszméjének, de azt is megmutatta, milyen törhetetlen nemzeti érzéssel kell őrködni a szabadság fölött, hogy az valóban a magyar nép és a magyar nemzet jövendőjét szolgálja. A jobboldalt nem is lephette meg Bethlen világnézete, hiszen egyrészük nemcsak látta, hanem követte is Bethlen tízéves politikáját. A meglepődést egészen másként kell magyarázni. Mintha egy láthatatlan kéz lemetszette volna a hályogokat a vak szemekről és mintha egy láthatatlan erő összetörte volna a rágalom és hálátlanság beszennyezett béklyóit. Felszabadult magyar lelkek tisztult öröme vilá13