Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Deák Ferenc díszpolgárságai. A levéltárak homályából

mezesében oly mély belátást, törvényhozói bölcseséget, férfias bátorságot, magasztos hazafiságot s feláldozati készséget tanúsítottak, mely nekik a nemzet osztatlan tiszteletét és szeretetét szerezte meg. E képviselőtestület is örömmel vegyül azon milliók sorába, kik Deák Ferenc és Tisza Kálmán képviselő urakat hálás szívvel vallják e magyar haza fiainak, s őszinte rokonszenvét küljel által is akarván nyilvánítani a most nevezett derék hazafiak iránt, őket e város tiszteletbeli polgáraivá ezaninel kinevezi. Valamint szinte tiszteletbeli polgári címmel ruházza fel dr. Szmolka Ferenc urat, a nagynevű lengyel nemzet derék fiát, ki a folyó év augusztus 28-án tartott birodalmi 'tanácsülésben, Az Országos Közegészségügyi Intézet 1934. évi jelentése Az 1927. évben létesített és Johan Béla dr. vezetése alatt állott intézet most adta ki VIII. évi jelentését. A mintaszerűen összeállított 289 oldalas kötetben tükörképét látjuk ennek a hatalmas, Európa-szerte ismert és becsült munkának, amely kezdettől fogva igyekezett új utakon, nemcsak — járni, hanem jól, céltudatosan és nemzeti jelentőséggel — járni. A munkásság háromágú: tanító, intézeti belső és külső ágazatok. A tanító munka a tisztiorvosi, községi és körorvosi tanfolyamokról, végül a három évig tartó védőnői és ápolónői képzésről számol be. Az intézeti belső munka hármas: laboratóriumi tevékenységre, általános egészségügyi igazgatásra és tudományos munkálkodásra oszlik. A külső munka a közvetlen egészségügyi szolgálat az ország egész területén. A laboratóriumi munka adatközlései: 1. A rpathohistológiai-parasitológiai osztály az év folyamán összesen 6918 vizsgálati anyagot dolgozott fel. Ebből 928 malária diagnózis céljaira beküldött vérkészítmény, ami azért említésreméltó, mert ,e megbetegedések száma évrőlévre nő. 1927 óta bejelentendők [hatóságilag az esetek s 1934-ben jelentették a legtöbbet (1933 esetet). Északkeleti és délnyugati megyéinkben van a malária \ föfészke: Szabolcs—Ung 549, Szatmár—Ugocsa—Bereg 319, Zemplén 99, Somogy 291, Baranya 190 és Zala megyében 101 volt a maláriás megbetegedések száma. Ugyanez az .osztály a bányavidékeken fellépő ú. n. bányászaszály előfordulási körülményeit is kutatja. 33 bányászati üzem 8440 munkásánál 5564 vizsgálatot végzett. Pécsbányatelepen, Pilisvörösváron, Tatán összesen 4, Brennberg, Tokod és Dorogon 429, illetőleg 30 és 45 volt fertőzött! I 2. A bukterológiai osztályra 160.712 vizsgálati anyag érkezett. Ebből diftériára 33.975 (pozitív 8154), tífuszra 117.430 (pozitív 7577) esik. 3. A serológiai osztály kiadott 249.930 gyermek diftéria elleni teljes immunizálásához (háromszori oltás) és 59.876 gyermek egyoltásos eljárással való immunizálásához szükséges anatoxin-mennyiséget. 4. A kémiai osztály 7380 esetben végzett vizsgálatot. Gyógyszervizsgálat 1778 (kifogásolt 12.4%), gyógyszerkülönlegesség 342 (kifogásolt 16.4%). Ivóvízvizsgálát 4325, ebből kifogásolt 63.7%, vagyis 2760 vízminta. A külső ágazat, az egészségügyi szolgálatnak másik, igazibb frontja a kór elleni küzdelemben. Mint olvassuk: »az Intézet célkitűzései között elsősorban szerepel a magyar falu egészségének megtartása, megjavítása. Ennek megfelelően az általános egészségvédelem is elsősorban a 'falut tekinti munkaterületéül és így az elmúlt esztendőben is falun indította meg az egészségvédelmi szolgálat túlnyomó részét.* Haszonhat új egészségvédelmi szolgálat megindulásával 74-re szaporodott ezek száma. 285 községben, 645.510 lakost felölelően, folyt a munka. Az orvosi munkát 118 orvos és 74 egészségügyi védőnő látta el. Az iskolafogorvosok megvizsgáltak 79 községben 23.635 tanulót, akik közül beteg fogazatú volt 17.363. hol nemzeti jogaink és alkotmányunk ezredéves érvénye vonatott kétségbe, ez ellen és a birodalmi tanácsnak nemzetünk ügyében illetékessége ellen az ész és szív legnemesebb fegyverivel, az igazság megcsorbíthatatlan élével szállott síkra s lett védelmezője az elhagyatott, de elhagyatottságában is szeplőtlen szent magyar ügynek, ki ezen nemes eljárása által a magyar nemzetet és ezzel együtt a városi testületet is maga iránt lekötelezte. A fentnevezett tiszteletbeli polgárainknak a tiszteletbeli polgári oklevelet fogalmazni és azt részükre elküldeni a jegyzői kar kötelességévé tétetik.« Lukács Glyörgy, v. b. t. t., ny. miniszter. Az egészségügyi védőnők családlátogatásainak száma: 162.416. Egy-egy látogatás alkalmából ottöltött idő átlagban 16 perc. Az egészségügyi védőnői szolgálat munkaideje 20.691 nap. Mind e munkálatokat az Intézet évenként és lakosonként 50 fillérnyi költségből szervezte meg; természetesen nem lebeghetett szeme előtt oly ideális megoldási mód, oly sok, ideális közegészségügyi intézmény, mint a városokban. Falun a '»possibilis és nem az ideális megoldásokat" kell keresni. Ki kell emelnünk azonban azt is, hogy sok tekintetben mily mostoha viszonyok közt kénytelen az Intézet munkálkodni. Itt elsősorban az ivóvíz, nevezetesen a kutak kérdésére gőndolunk. A kútkataszterben 16.000 kutat tart nyilván, amelyből a rendszeresen ellenőrzött, > Jó ivóvíz« felírással ellátott kutak száma csak: 552. Összese 22.000, azaz huszonkettőezer pengőt kapott az egész évben az Intézet kútjavító 'és kútépitő akciójának támogatására. Hasonló hiányokra és nehézségekre mutatnak a következő adatok: az egész országban 8 röntgenkészülék és 10 kvarclámpa állott rendelkezésre. Az iskolafürdők száma 12. \ Mind ez adatok ismertetésével még korántsem jutottunk a jelentés végére. Terjedelmes és alapos betekintést nyújt még másfélszáz oldalon, vármegyénként való beosztásban az elvégzett munkáról s körzetröl-körzetre ismerteti az Intézet valóban áldásos és korszakos tevékenységét. Ennek a sokágú munkának vezetői *dr. Gaál András közegészségügyi felügyelő és Wacker Alexandra, a védőnők főnökasszonya, kik mellett és mögött kisszámú csapat végzi nemes munkáját. ' (—r —e dr.) Kerék Mihály dr.: A telepítés félévszázada. (Budapest, 1935. 214 lap.) örömmel kell regisztrálni azt a szakszerű, tudományos munkát és azt a komoly, tárgyilagos hangot, amely ebben a német telepítést ismertető könyvben megnyilatkozik. Kerék Mihály a kevesek közé tartozik, akik lendületesebb és gyorsabb birtokpolitikát kívánnak, de nem süllyednek az olcsó népszerüsködés eszközeivé. Most a német telepítés történetét és eredményeit ismerteti egészen napjainkig és ahhoz a ritka, tiszteletreméltó módszerhez fordul, hogy az anyagból nem önmaga vonja le a következtetéseket, hanem ezt rábízza az olvasóra. A munkának kétségkívül az a célja, hogy a magyar telepítés számára szolgáltasson gyakorlati tanulságokat; a problémakör árnyoldalait sokszor megmutatja és célzatosan sohasem leplezi. Itt-ott érezni a szerző egyoldalúan mezőgazdasági nézőpontjait és elfogultságát az ipari fejlődés gazdasági és szociális jelentőségével szemben, így a nemzetgazdaság általános távlatában talán nem látja egészen tisztán a telepítés szerepét és lehetőségeit, de önmagát a telepítés tárgyát rendkívül szorgalommal és gonddal dolgozta föl. 8