Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Kormányzói jogkör és a kormányzóhelyettesi intézmény

tamra korlátozzuk. A teljes királyi jogkor megadása ebben a viszonylatban a titkos választójog igen alkalmas korrektivuma volna, hiszen az ilyen választójog alapján összeülő parlamentben sokkal könnyebben fordulMtnak elő a fenti, államfői közbelépést igénylő jelenségek. Itt tehát a törvényhozói hatalommal szemben kapna a kormányzó jogokat. Bármennyire is megerősítjük azonban az államfői hatalmat s képessé tesszük, hogy az államhatalmak egyensúlyát fenntartsa, csak félmunkát végezünk, ha nem gondoskodunk egyúttal arról is, hogy a kormányzói szék netáni megüresedése esetén az alkotmányos folytonosság meg ne szakadjon. A mai rend éppen átmeneti voltánál fogva annyira a jelen kormányzó erős egyéniségére épül fel, annyira az ő személye a tettleg érvényesülő alkotmányos rend tartóoszlopa, hogy a kormányzói szék esetleges megüresedése a legsúlyosabb megrázkódtatásóknak teheti ki az országot. A felsőházi törvény, az 1926:XXII. tc. 48. szakasza ugyan provideál a kormányzói szók megüresedése esetére is, ha az akkor üresedne meg, amikor »az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése« még nem történt meg s úgy rendelkezik, hogy ez esetben az országgyűlés két háza titkos szavazással, együttes ülésben választja a kormányzót a magyar állampolgárok közül s ameddig ez meg nem történik, addig a halaszthatatlan államfői teendőket a minisztertanács látja el. Szerintünk ez nem helyes s amellett még tartalmilag sem kielégítő megoldás. Nem helyes azért, mert .szem elől tévesztve az államhatalmak elvi funkciókörét, a végrehajtó hatalomra bízza az államfői hatalom gyakorlását is. Igaz, hogy úgy rendelkezik, miszerint csak a halaszthatatlan teendők bízatnak a kormányra, de ez a meghatározás: »halaszthatatlan teendők« igen bizonytalan s olyan kritikus időkben, mint amelyek a kormányzói szék megüresedését követőleg kétségtelenül bekövetkezhetnek, igen széles értelmet nyerhet egy ambiciózus kormány részéről. Igaz, hogy a törvény azt is előírja, hogy a kormányzóválasztásra az előkészületeket haladéktalanul meg kell tenni, azonban ez sem olyan cogens erővel kötő, határozott rendelkezés, amely egy esetleg belpolitikai vis major«-ra hivatkozó kormányt megakadályozni tudjon abban, hogy az államfői hatalom mikénti gyakorlásáról ne a saját tetszése szerint rendelkezzék. Éppen ezért az alkotmányhű közvélemény széles rétegeinek az óhaját fejezték ki azok a nagytekintélyű politikusok, akik a kormányzóhelyettesi intézmény felállításával akarták az országot ilyen válságos időktől megóvni. A kormányzóhelye ttesség nem újság alkotmányunkban. Hunyadi Jánosnak, Szilágyi Mihálynak is voltak helyetteseik, akiket távollétükben az általuk gyakorolt teljes jogkör illetett meg. Hunyadi Jánosnak Újlaki Miklós erdélyi vajda (ez utóbbi méltóság természetesen csak accidentaliter esett össze a kormányzóhelyetteséggel), Szilágyi Mihálynak Geréb János volt a helyettese. Generális vicariusnak, vicegubernatornak nevezik őket forrásaink. Megvannak tehát ennek az intézménynek is gyökerei közjogunkban. Korunkban való realizálása azonban összekapcsolható volna a nádorság ősi intézményének hasonló intézmény feltámasztásával. Az 1485-i nádori cikkek szerint a király mindenkori helyettese a nádor, akit a király távollétében, vagy akadályoztatása esetén helytartói jogkör illetett meg. Általánosítva megállapíthatjuk, hogy az államfő helyettese volt a nádor, még pedig a királyé s mivel a jelenlegi kormányzó közjogi állása éppen abban az egyben hasonlít leginkább, originalitását tekintve, a királysághoz, hogy a gyámkormányzókkal és helytartó-kormányzókkal szemben »önjogán«, nem a király nevében, nem egy virtualiter uralkodó király helyettesítésében áll az állam élén s így bizonyos tekintetben több joggal is mondhatjuk államfőnek, mint a másik két kategóriába tartozót, nem látunk alkotmányos nehézséget fennforogni a nádori álláshoz analóg kormányzóhelyettesi intézmény reactiválásában. A kormányzó különben mindig felette is állott a nádornak. Hunyadi János megválasztásakor Hédervári Lőrinc volt a nádor s még ő volt a kormányzó, amikor megüresedett ennek halála folytán a nádorság. A székesfehérvári országgyűlés ekkor Hunyadi János jelölése alapján Gara Lászlót választóttá palatinussá. A nádorlság mintájára tehát, a Ikormányzóhelyettesség minden alkotmányjogi nehézség nélkül létesíthető volna provizórikus jogrendünk keretében is. Ezzel megoldhatóvá válnék minden esetleges krízis a kormányzói szék netáni megüresedése esetén, amellett már nevében is nagy alkotmányos tradíciókat revelálna. Amíg a kormányzói méltóság be van töltve, természetesen inkább csak tiszteletjogokkal rendelkezne, tényleges hatásköre szűk volna, ennek részletezése amúgy sem tartozik e tanulmány keretébe, esetleg a felsőház elnöke lehetne, híven a történelmi tradíciókhoz. Jus successionis természetesen nem illetné meg automatikusan, viszont méltóságát az új kormányzó alatt is megtartaná. Választani az országgyűlés együttes ülése választaná, a kormányzó hármas^ jelölése alapján. A nádori szervhez hasoinló méltóság, legalább ebben a formájában, természetesen szintén csak a provizórikus jogrend tartama alatt maradna meg. A kormányzói szék üresedése alatt természetesen teljes kormányzói jogkör illetné. így az átmeneti jogrend uralma alatt is sikerülne biztosítani azt a stabilitást, ami állami fejlődésünknek elengedhetetlen kelléke. Juhász József dr. Pozsony város és Pozsony vármegye bibliográfiája. Ötvenkét oldalon, cseh-Komáromban jelent meg ez a fügét, hogy összegyűjtse és Egyszerre adja uz ^érdeklődő kezébe mindazon munkákat: könyveket, tanulmányokat, cikkeket, melyek Pozsony városával és vármegyéjével foglalkoznak. Meglepően i gazdag ez az irodalom, ami már csak azért is emlltésreméltó, mert városaink és helységeink helytörténeti feldolgozása meglehetősen szűk terjedelmű. A bibliográfia különválasztja a várossal s a vármegyével foglalkozó műveket, s ezeken is belül rendszerezi a nagyobb s kisebb jelentőségüeket. Mindkét részben 'több-többszáz adatot közöl, úgyhogy közel ezerhez jár a felsorolt müvek száma. A dicséretreméltó munka szerzője Kertész János dr. Az argentin búza eddig általában gyönge minőségűnek számított. Még a kivitel céljára eladott Bahia Blanca, Rosafé, Barusso típusok sem közelitették meg a kanadai Manitoba-búzák minőségét. Most azonban az argentin törvényhozás oly kitűnő és szakszerű reformot léptetett életbe a közraktári kezelés, valamint a minőségi egalizálás és standardizálás terén, hogy ennek nyomán a magyar búzaexportnak a következő években újabb nehézségekre, a verseny további kiéleződésére kell fölkészübnie; a nagyhangú reformkorszak még a külföld mindennapos munkájával sem ^képes lépést tartani. 6